A tagadás árnyékában
Megtestesült üresség,
Lelkem fagyott tűzben ég.
Beteljesült ellentmondás,
Létem maga a vég.
Szerencsétlen szándékosság,
Tovatűnő valótlan valóság.
A tagadás árnyékában talál rám
A keserédes magány.
Fájdalom – Világot uraló egyetlen hatalom.
Nem hagyom – Hogy üresség fakadjon arcomon.
Megtagadom – Eddigi életem határait.
Elfogadom – Hogy a változás örök vihara repít.
Fájdalom nélküli megtisztulásra vágyok,
Miközben a megfontoltság határútján járok.
Hatalmába kerít a bűvölet.
Önmagába fojt a csendes öngyűlölet.
Szerencsétlen szándékosság,
Tovatűnő valótlan valóság.
A tagadás árnyékában talál rám
A keserédes magány.
A létezés peremén ülve
Szemem csak egy üres élet tükre.
Fájdalom – Világot uraló egyetlen hatalom.
Nem hagyom – Hogy üresség fakadjon arcomon.
Megtagadom – Eddigi életem határait.
Elfogadom – Hogy a változás örök vihara repít.
Remegő térdekkel indulok útnak
A változás ismeretlen mezejére.
Inkább fulladjak fájdalomba,
Mint a nihil szürke közömbösségébe.
A létezés peremén ülve
Szemem csak egy üres élet tükre.
Fájdalom nélküli megtisztulásra vágyok,
Miközben a megfontoltság határútján járok.
Az üresség órája magába zár,
Jó érzés végre nem szenvedni.
De a valóság két keze visszaránt,
Nem engedi önmagam elfeledni. |
