Úgy jó, ahogy a fák lombjait,
A szél fúvása táncra hív.
Átadni magad mindannak,
Amit a völgy hangjai suttognak.
Hát szép, csak nem tudom miért,
Jött a viharfelhő, sötét lett az ég.
Fölébredt a szellő, s most felénk tart,
Közben minden álmunk szétszakadt.
„Bú életem, bánat napom,
De bánatos helyen lakom.
Bánat olyan, mint a jó szél,
Merre járok mindenütt ér.”
Félek, félek, mégis kérek.
Nekem már minden mindegy…
Félek, félek, félek, úgy maradnék…
Úgy jó, ahogy a fák lombjait,
A szél fúvása táncra hív.
Átadni magad mindannak,
Amit a völgy hangjai suttognak. |
