Bujdosik egy árva madár,
Minden háztetőre leszáll,
Mindig csak azt csiripolja,
Nem leszünk egymásé soha.”
Keseregni nem való,
Abból nem lesz, azt hiszem, hogy semmi jó.
Manapság a gondolat már senkit sem
Érdekel, nem érint meg!
Van mégis úgy, hogy kell a szívnek zenélni!
Van mégis úgy, hogy kell, hogy meg kell tenni!
Van mégis úgy, hogy kell a szívnek zenélni!
Van mégis úgy, ahogy kell…
„Hej! Rózsám kellj fel!
Gyolcs gatya, pendely.
Azér a kis bolondságért,
Majd meg hal az ember.”
Ez egy unalmas kis dal.
Az meglehet, hogy pont ilyen,
De mondd, kit zavar?
Manapság a gondolat már senkit sem
Érdekel, nem érint meg!
„Te kis madár, hogy tudsz élni?
Mikor nem is tudsz beszélni?
Ládd én mennyiket beszélek
Mégis rózsám nélkül élek.”
„Kis szék kell a lábad alá,
Úgy mászol a dunna alá.
Dunna-dunna, jaj, de meleg.
Kis angyalom mi lesz veled?” |
