Zöld zivatar
Nyári hajókon, őszi vonatban
lassan és lassan, mindig csak lassan
feslik az emlék, elveszik innen,
eltűnik, aztán felhő lesz minden.
Homlokán árnyék játszik,
hasában fény virágzik.
Szobája mélyén a nyár citerázik,
de ablakot nyit, ha az ősz hegedül,
utaid fölött ha megáll ma este,
zöld zivatarral a földbe merül.
Homlokán árnyék játszik,
hasában fény virágzik.
Telve az éjjel az ősz sűrűjével,
hajadban motoz kis rozsdabogár.
Lopakszik lassan a zöld zivatarban
s lehunyja szemét a vénád falán.
Magában, egymagában
csak a ringó óceánban.
Magában, egymagában
csak a ringó óceánban. |
