Artemisz erdején keresztül
Szöveg: Joly
Sorsa űzi a fekete hegy felé
Sötét éjszaka borítja életet adó szívét
Artemisz nevét kiáltó torkát keserű fájdalom marja
Zöld szemeit véres könny mossa
Menj, csak menj, fagyos erdőn keresztül
Menj, csak menj, az út végén megenyhülsz
De míg az utad az erdőn keresztül vezet
Artemisz szelleme ragyogjon fejed felett!
Édes álom, mely fáradt teste kínját enyhíti
Mérges álom, mely szíve fájdalmát rejti
Elfelejtett harcos, kit megálmodott az ég
Felejthetetlen a név, mely szívében él
Menj, csak menj, sötét erdőn keresztül
Menj, csak menj, az út végén megenyhülsz
De míg az utad az erdőn át vezet
Artemisz szelleme ragyogjon fejed felett!
Fekete hegyen túl a világ, mely rá vár
Lángoló tűzet rejt hatalmas, véres máglyán
Ez az a tűz, mely bűnös lelkét fehérre mossa
Fáklyaként ég mélyen, mélyen lent a pokolban
Menj, csak menj, felperzselt erdőn keresztül
Menj, csak menj, az út végén megenyhülsz
De mikor majd utad a lángoló tűzön át vezet
Artemisz szelleme ragyogjon fejed felett!
Elfelejtett harcos, kit megálmodott az ég
Felejthetetlen a név, mely örökké szívében él |
