Az idő az csak egy hülye kannibál
Állatot, növényt, embert zabál
Egy hosszú étlap, sok féle étel
És ez alól senki nem lesz kivétel
Mindenki majd sorra kerül előbb vagy utóbb
Nem nézi milyen a házad, milyen az autód
Amit meg tud fogni azt mind megeszi
A fejek felett eljár, de nem kérdezi
Hogy kinek van ínyére az eféle dolog
Ha érdekelt vagy benne akkor a szíved még dobog
És ez jó, hát riadó
A teremtés termés és amolyan félig büntetés
Az úr játékában időre szabott küldetés
A világ kellős közepén
Olyan fajnak pont, mint te meg én
Akiknek tét az élete
A kérdés, hogy mihez kezd vele
Hát mindent bele
Addig amíg le nem peregnek a homok szemek
Minden percben őrangyalok őrizzenek
Mozduljanak a lábak meg a kezek
És az érzések sose fékezzenek
Vegyen elő vigyen előre az erő
Hogy minél kevesebb alany legyen szenvedő
Ez jó, hát riadó!
A teremtés termés és amolyan félig büntetés
Az úr játékában időre szabott küldetés
A világ kellős közepén
Olyan fajnak pont, mint te meg én
Akiknek tét az élete
A kérdés, hogy mihez kezd vele
Hát mindent bele
Ott van mindig velünk és egészen közel
Nem látható nem érezhető mégis körül ölel
Tudom, hogy a múlása egy jókora teher
Mert ő az, aki magzatból öreget nevel
A világ belsején a kellős közepén
Egy olyan fajt, aki olyan, mint te meg én
Akinek nem más a tétje, mint az élete
A kérdés hogy mihez kezd vele
Mindent bele
A teremtés termés és amolyan félig büntetés
Az úr játékában időre szabott küldetés
A világ kellős közepén
Olyan fajnak pont, mint te meg én
Akiknek tét az élete
A kérdés, hogy mihez kezd vele
Hát mindent bele |
