Mikor a homlok és a tarkó összeér,
Tudod minden fodrász csak rólunk álmodik.
De hidd el ez már egy másik világ,
És megérted majd azt is, ami most még himalájul van!
Ne vesződj már beleszáradt,
Odatetted a tűz fölé.
S ha gyíkfű porig égett,
Meg is szédül, aki beleszagol szegény,
Ezzel kend be, ahol fáj!
Tegnap megint hígat főztél, de senki nem kér már.
Telkünk végén ledugja az ujját, a kertkaput öleli át.
Kapaszkodj hát!
De ha diétán élsz egész életen át, mitől fázol már?
Télen is szandálban jársz.
Kedvenc mosóporod Tomi a Sztár,
De ha kéred, az apuci megbocsát.
Miben Mesterkedsz már?
Vigyázz, mindenki lát!
Tegnap megint hígat főztél, de senki nem kér már.
Telkünk végén ledugja az ujját, a kertkaput öleli át.
Mert kötény helyett leplet hordunk rég. (Háre ráma!)
A földig ér, ha sárga jó, rózsaszín csak szép. (Hajrá Pista!)
De a vaj nem kell már, kicsit kenjük csak szét, (Hol a bicska?)
Legjobb lesz a mesterséges zsiradék. (Haarisnya!)
Mert kötény helyett leplet hordunk rég. (Háre ráma!)
A földig ér, ha sárga jó, rózsaszín csak szép. (Hajrá Pista!)
De a vaj nem kell már, kicsit kenjük csak szét, (Hol a bicska?)
Legjobb lesz a mesterséges zsiradék. (Haarisnya!)
Kézzel kend szét! |
