A nap felé
Elmesélném minden álmom, átsuhannék délibábon,
Levetnék mindent, tisztára mosnék
Várom a reggelt, hogy ébredjen már!
Az időt nem engedném testem köré,
A szívemet emelném szemem elé!
Érzem amit érzek, látom amit látok,
Szívembe lásson, ki szemembe néz!
Nem hagyom, hogy elszakadjon minden lánc!
Nem hagyom, hogy elmúljon minden vágy!
Éjjel is a Nap felé megyek,
Reggelre tomboló vihar leszek!
Forgolódnék forgatagban, sorfalat állnék egymagamban,
Hogy nevessek többet, világot lopnék
Éledő lelkem csak viharra vár!
Az árnyékom nem nőne fejem fölé,
A szívemet emelném szemem elé!
Míg szívemmel érzek, nem tarthat álom,
Most végre felnyitom mindkét szemem!
A szívtelen dalból nem kérek
A látszatvilág idegen
Bár hangtalan gitáron írtam a dalt,
De még most is a fülembe cseng!
Nem hagyom, hogy elszakadjon minden lánc!
Nem hagyom, hogy elmúljon minden vágy!
Éjjel is a Nap felé megyek,
Az esővel fekszem a széllel kelek! |
