Elviselt csend
Kiszáradt mederben sodor el egy újabb ár
Te vagy, aki itt vagy, Te vagy, aki mindent lát
Ébressz fel, kérlek, mondj valamit, szólj hozzám!
Nincs több szó, amit mondhatnék,
Nincs több hang, amin szólhatnék
Elviselt csendben néma a száj
Mint kiszáradt föld, ami viharra vár
Írom a sokszor megírt dalokat,
Gyűröm a papírt a verssorokat
A szavak így válnak mondattá,
De én hogy váltam fantommá?
Hol keressem, mit elhagytam?
Hogy szeressem, mit meguntam?
Hogy vegyek mély lélegzetet?
Kitől kapok választ, hogyha kérdezek?
Itt leszel-e még, hogyha felébredek?
Ha ígérem, hogy időben megérkezek
A rohanó világban úgysem késhetek
Nem lehetek ember!
Ha belém csípsz, már meg sem érzem
Lehunyt szemem, kihűlt vérem
Ha rám kiáltasz meg sem hallom
Kedvesen ébressz fel!
Pirkadatban, zúgó szélben
Vigyél oda, hol semmi se fáj
Vigyél tovább, vezess tovább
A falon túl már minden más!
Közelharcban, végveszélyben
Fogd a kezem és vigyél tovább
Ments ki innen, jöjj el értem
Szivárvány ország minket vár! |
