fáradtan nézem a reggeli tájat
hiába várom, nem jön a járat
nincsen kedvem igazából sehova se menni
csak jó nagyot aludni, nyugodtan lenni
a gyomromban érzem a tegnapi éjjelt
emlékszem, úgy éjfél körül estem széjjel
feldobott kicsit a hajnali vodka
de utólag belátom, nem kellett volna
keserű a számban az élet íze
teszem a dolgom, pedig pihenni kéne
de hiába, most is várnak rám valahol
jó lenne egy kicsit elvonulni
vagy szembe szállni ezer veszéllyel
vagy egy madár bőrébe bújva elrepülni a hajnali széllel
szükségem van valami újra
a megszokott dolgok mögé bújva
élek és ürességet érzek
nem bírom tovább a szürkeséget
teszem a dolgom, de nem látom a végét
nagyon magasra tették a mércét
hatalmas falak vesznek körül
mondd, hogyan kerekedjek felül
elmennék innen világot látni
elmennék, jöhetne velem bárki
mennék, amerre a szelek fújnak
elfogadnék minden újat
körbe járnám az egész világot
közben sokszor gondolnék rátok
idefűznek a szép emlékek
ha hiányoztok majd, hát hazatérek
elmegyek innen világot látni
elmegyek, jöhet velem bárki
megyek amerre a szelek fújnak
elfogadok majd minden újat
körbe járom az egész világot
közben sokszor gondolok rátok
idefűznek a szép emlékek
talán egyszer hazatérek |
