Pirkadna már!
Már nem félek a csendtől, többé nem árthat nekem
Mert a suttogásod messziről is felismerem
Hideg még a hajnal, de múlik már a tél
Ébred már a reggel, de még alszik az éj!
A tegnapi bűnöm még ma is kísért Körül vesznek nagy falak, hegyek
De a holnapi remény már erősen él! Fölöttük tomboló vihar leszek!
Állok még, élek még, sőt egyre szebbet álmodnék!
Ne szabjon már semmi határt!
Kérdésre válasszal, bánatra vigasszal
Megértve fordulj felém!
Mert hiába szállnék, de nem szállhatok
Magasra a felhők fölé!
Szerveződő, formálódó belső lázadás
Ha otthonra lelnék, már nem kéne más
Félig csukott szemmel is látom már a fényt
Hasad már a hajnal én is ébrednék!
A tegnapi érzés, ha el is kísér Körül vesznek nagy falak, hegyek
A holnapi remény is örökké él! Fölöttük tomboló vihar leszek!
Dalommal, hitemmel, újra forró véremmel
Szakítanék át minden határt!
Mert kérdésre válasszal, bánatra vígasszal Az idő nem engedném testem köré
Megértve fordulsz felém. Az árnyékom nem nőne fejem fölé!
Már tudom, hogy magasra nem szállhatok,
De járhatok bármerre még!
De mindenhol senki se járt Kérdésre válasszal, bánatra vigasszal
És magasan senki se száll! Megértve fordulsz felém
Alszom még, de pirkadna már Már tudom, hogy magasra nem szállhatok
A reggel majd ébren talál! De járhatok bármerre még! |
