állok egy hatalmas jéghegyen
előttem is, mögöttem is végtelen
felnézek az égre, sötét felhőket látok
ijedtemben hirtelen vihart kiáltok
magamra maradtam, már mindenki rég itt hagyott
félelmemben reszketek, mert lehet, hogy ma meghalok
ez jutott nekem, hát énekelek
remélem, meghallod az énekemet
egyedül vagyok és fázom nagyon
megfagyok ma ezen a hajnalon
de összeszedem magamat, nem szabad elbuknom
a kocsmák is kinyitottak, hát muszáj hazajutnom
miért érzem most úgy, hogy nem hiányzom senkinek?
félek, hogy ha meghalok ma, nem lesz majd, ki eltemet
még látom messziről nemzetem zászlaját
még hallom a távolból barátom víg dalát
lehet, hogy soha el nem érlek, úgy érzem, száz sebből vérzek
lehet, hogy soha el nem érlek, lehet, hogy semmit sem érek
mert így élek... |
