Ködbe burkolózott a felvidéki táj,
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.
Útmenti fenyőket megsimogatom,
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.
Ködbe búrkolózott a Felvidéki táj,
Sárga napraforgó csonka szára áll.
Elvágták tövétől virágát, termését.
Sorsában hordozza a Magyar szenvedését.
És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot, megkérdem én tőle,
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!
Ködbe búrkolózott a Felvidéki táj,
Pozsonytól Kassáig szebb időre vár.
Piros az ég alja, lágyan hívogat,
Zöldül a vetés már a fehér hó alatt.
És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot, megkérdem én tőle,
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!
Ködbe burkolózott a felvidéki táj,
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.
Útmenti fenyőket megsimogatom,
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.
És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot, megkérdem én tőle,
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne! |
