Viharos vad évek,
Szerelmünk megtépték,
Csak rongy és sár.
Pedig most is égek,
S tudom azt, hogy lángolsz te is még.
Csak az álarc rejti már.
S ha a szívünk éppen tompán szól,
Hát tépünk egymás tollából.
Már jártunk felhőn túl,
Tisztán és piszkosul,
Fájt már a tűz, a jég,
Mégsem volt még elég.
Vad szívünk most is száll,
Mint tépett kék madár.
S bár szürkébb fent a kék,
Mégis csak a miénk.
Bilincs, vagy áldás,
Szerelmünk körbejár,
Vagy jó, vagy fáj.
Először megszökés,
Utána megszokás,
S végül játszunk kicsit még.
S ha a szívünk éppen árván szól,
Hát tépünk egymás szárnyából.
Már jártunk felhőn túl,
Tisztán és piszkosul,
Fájt már a tűz, a jég,
Mégsem volt még elég.
Vad szívünk most is száll,
Mint tépett kék madár.
S bár szürkébb fent a kék,
Mégis csak a miénk.
Már jártunk felhőn túl,
Tisztán és piszkosul,
Fájt már a tűz, a jég,
Mégsem volt még elég.
Vad szívünk most is száll,
Mint tépett kék madár.
S bár szürkébb fent a kék,
Mégis csak a miénk.
Mégis csak a miénk.
Csak a miénk. |
