"-Kérsz cigit Zoli? -Nem, kösz."
Megyünk és közben nézem magunkat,
Ahogy átvágunk a haldokló világon.
Megállunk büfézni az egyetlen fánál,
Aztán szépen kipörög a kerék induláskor a porba
Mer’ én akkor már hetek óta nem beszéltem senkivel,
Csak tegnap lőttem egy csillagot
épp' inni volt a tónál.
Elküldte az anyja a nyakláncát a gyerekeinek,
Hát felzaklatott az eset, ezér’ éjjel
Élőlény után néztem
És találtam is egyet olcsón és szerintem jó
lehetett neki,
Mer’ utána nagyon bújt,
De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam
a karjaiból,
S azt mondtam ne félj az elválástól
Ugye soha nem felejtelek el,
kérdezte még reménykedve,
Mikor már az ajtóban álltam
Nem, feleltem; és gondolatban már újra
magunkat láttam
Ahogy vágunk által a haldokló világon,
Az autóm és én
"Ist der jemand da draussen?" |
