Prédikátor - Maradnadó akarat
Elindultam hajdan, létezésem kezdetén.
Örvendező szavak, Igéretes jövőkép.
Felderítem a sorsom, visszaadom az időnek.
A fellegekben járva fekete ég az emlékem.
S itt leszek majd mindig, szikla falába vésve,
Fekete kőböl az arcom, faragja majd ki a sorsom…
S itt leszek én az idők, az idők végezetéig
S nem fog majd rajtam, a kopár idő rozsdás foga.
….szembeszáll ….az akart
….leigáz ….az indulat
….megfertőz ….a járvány
….karmaival ….belémmar
Őseimet kik a porból, feltámadnak múltból
Megidézem őket, a vég kezdetén.
Felemelem majd kezem, a fekete ég felé
S nevüket ordítom majd szerteszét
S itt leszek én az idők, az idők végezetéig
S nem fog majd rajtam, a kopár idő rozsdás foga.
Imámmal fordulok, Istenek – hozzátok,
A nap és a hold határán, az éjszaka hajnalán.
Feláldozom majd magam, az akarat oltáránál,
Véremet ontom majd az emlékek szigetén.
S itt leszek majd mindig, szikla falába vésve,
Fekete kőböl az arcom, faragja majd ki a sorsom…
S itt leszek én az idők, az idők végezetéig
S nem fog majd rajtam, a kopár idő rozsdás foga.
….szembeszáll ….az akart
….leigáz ….az indulat
….megfertőz ….a járvány
….karmaival ….belémmar |
