Nem hittük, hogy felettünk is elszáll az idő
Amikor még bánatunk sem volt
Apánk szavára eliszkolt a felhő
Anyánk keze még oltalmat adott
Vadul leráztuk a féltő aggodalmat
S felszegett állal hívtuk a jövőt
Közben vesztettünk sok kis forradalmat
S vártuk, vágytuk az elkövetkezőt
Most itt állunk bénán, megriadtan
S némán csak rázzuk a fejünk
Hát ezért rohantunk mi a nagyvilágba?
Hogy durván megkössék kezünk
Hát ezért rohantunk mi a nagyvilágba?
A halálba majd lépésben megyünk.
Látjuk már a jelent, hiszen benne élünk
A nyomor szegénység kit hogyan taszít
S mert a pénz beszél, felszökik a vérünk
A lelki szegénység, ami gazdagít.
A hatalmasok karon ragadnak
Fülünkbe súgják az ő hitüket
Fogynak kik még embernek maradtak
Zokog a tisztesség, sír a becsület. |
