Magyarok, mikor ezt a nevet halljátok
Mintha templomban, oltár elött állnátok!
Emeljétek le kalapjaitokat,
Hisz nekik köszönhetitek országotokat!
Távoli helyeken, mezökön, réteken
Magyar sereg táborozik, csendesen megpihen
Az égbolt sötét még, csak a Hold világít
Vitézek már készülödnek, az arcukon büszkeség
A hajnal itt van már
A hegyormok között megvillan a napsugár
Indulj magyar vitéz harcra fel!
A szent szüzanya áldásával gyözni kell!
A halál nem érhet el!
A Napisten fia vagy, korlátokat nem ismersz!
Távoli helyeken, mezökön, réteken
Magyar sereg harcol, az égalja már nem pihen
Kard villan, nyílzápor a föld is megmozdul
Magyar lovas vágtat, az ellensége után fut
Vértöl ízzik már a táj
Seregünk gyözelmi híre a Turullal messze száll |
