Amerre járt, falba véste önnön útvonalát,
"Minden vonás egy-egy emlék..." - így áltatta magát...
Zavaros menedék,
bámulta a
Patakok fenekét,
Betonhidak tetején,
összeszedte
Maradék erejét, és várt
De a mélység aznap szunnyadt és nyelvei nem nyaldosták a lábát...
Csak sétált tovább a fájdalma mentén
Tovatűnt, de a szemben lévő falak alján ez állt:
"Nem keresem, de ha kérdi hollétem a halál,
Szürke szóval közöld vele: engem erre talál"
Hajnalra állványok nőttek ki a fal tövében, kérlelhetetlenül állnak,
A betűk hungarocellbe borítékoltattak az örökkévalóságnak |
