Lassan rájövök, hogy nem tudok mást,
mint a végét elölről kezdve
az összes keserű könnyet édessé tenni,
de vért verejtékezve,
folyton továbblépni és továbblépni
a naivságom árán...
de hová lépek, ha nem marad már
több hely a föld hátán?
Hisz te raktad vállamra a terhet,
miért vigyem egymagam?
Lelkiismerete csak annak lehet,
akinek lelke van...
Mocskos a szavad, akár te magad,
szórd csak a szitkot rám!
Ki ilyen bátor, közel és távol?
Megcáfolhatnám!
Nincs, ki cipelje velem a nyűgöt -
viszem hát egymagam.
Lesz egy nap, mikor fel fogom adni,
de az a nap nem ma van...
El a kezekkel! Nekem csak ez maradt.
Meg ne próbálj megérteni, mentsed csak magad!
Mentsed magad, de senki tetű,
erkölcsileg alacsonyabbrendű
aljas féreg!
A léted méreg,
a vérem kéred,
ugye?!
Halkul a szavad, szedd össze magad,
szórd csak a szitkot rám!
Ki ilyen bátor, közel és távol?
Megcáfolhatnám!
El a kezekkel, enyém a teher,
viszem én egymagam.
Lesz egy nap, mikor fel fogom adni,
de az a nap nem ma van... |
