Tündöklés, vagy bukás vár rám?
Találd ki melyik...
nekem nem telik
pallosra, csak gereblyére,
sajnos, avagy szerencsére...
Úgyis mind bolondnak neveztek,
kimondom, hát itt van, nesztek:
bárhogy lesz, én úgyis vesztek!
Viszik az életem, viszik a házam,
nem marad időm, hogy elmagyarázzam,
viszik az életem, viszik a házam,
ellöksz húszat és jönnek százan -
Jöjjenek csak! Kevesek lesznek.
Mert ha én nem akarom,
az emlékeimet semmiért nem adom.
Nem adom! Nem adom! -
Aszfaltfolyók, betondzsungel.
A buszra vártam és arra jártam.
Emlékeztek? Ott deszkáztunk,
s ha jött egy zivatar, szarrá áztunk.
Világos lett, mire ágyba hulltam -
fiatal vagyok, de van már múltam.
S bár ez nem az, amit úgy kerestem,
az ostoba vigyort azt arcomra festem.
...mivé lettem?!
Tudnom kell, hogy mennyi idő adatott,
hogy elvégezzem a rámszabott feladatot.
Zavarodott, szapora szívdobogás.
Vegetatív, vegetatív haladás.
Ködös utak, alagutak, halovány
hidak alatt alakot ölt a magány.
És egyre csak rázom az öklömet az ég felé... |
