A Gyógyító
V1.: Egyszer régen, nagyon régen
Mindentől távol, volt egy kis falu
Hideg táj volt, hó borított mindent
Ott Északon fent, a neve, hogy Dvanur.
Élt ott sok-sok ember, de közülük egynek
Valami volt mit tudott, amit senki más.
Ezt tartotta másnak, talán áldásnak.
Az arcát takarta egy csuklyás kabát.
R.: Mindenkin segített volna, a Gyógyító!
De tudásától félve elítélték Őt!
Azt tartották róla, talán nem is ember,
Így sokkal jobban járnak, ha elpusztítják Őt!
V2.: Eljött a nap, érezte már.
Ami itt rá vár, az kínzó halál.
Éjjel indult, holdnak lámpájánál.
Hóropogás társa, kihalt éjszakán át.
Távoli erdőben, annak sűrűjében.
Kis kunyhó rejtekében, húzta meg magát.
Farkasok, vadak közt, erdő mélyében.
Élt, és érdekes, hogy, miért nem bántották?
R.: Mindenkin segített volna, a Gyógyító!
De tudásától félve elítélték Őt!
Azt tartották róla, talán nem is ember,
Így sokkal jobban járnak, ha elpusztítják Őt!
V3.: Falujában, betegség ölt.
Úgy gondolták, hogy oka csakis Ő.
Érte férfiak, elindultak már.
Neki büntetése, csakis halál!
Hírét hallva bajnak, visszatért Dvanurba.
El is fogták, vitték a bitófára Őt!
Kezét végighúzva, meggyógyította,
A haldokló embert ki megbámulta Őt.
R.: Mindenkin segített volna, a Gyógyító!
De tudásától félve elítélték Őt!
Azt tartották róla, talán nem is ember,
Így sokkal jobban járnak, ha elpusztítják Őt! ->2x |
