Szólj már valamit, nehogy fájjon a képzelet
Egyedül nem bírom a képeket.
Rázzon az igazság, hogy majd véget ér talán
S egyszer eljön újra a másvilág.
Refr.
Nem kell hajnal, nyeljen el az alkony
Nem kell reggel, üljön le az éj
Nem kell aznap zúgjon a harangszó
A napot tépje szét
Nem kell hajnal, nyeljen el az alkony
Nem kell reggel, üljön le az éj
Nem kell aznap zúgjon a harangszó
Az eget törje szét
Csendes űrben élek most már nincsen a semmiség
Nekem többé nem kell a sötétség.
Eljött a másnap sosem vártam másra
A fény a tűzzel éppen úgy elég
Nekem többé nem kell a sötétség
A fény a tűzzel éppen úgy elég
Refr., szóló
Refr. 2
Nem kell hajnal, nyeljen el az alkony
Nem kell reggel, üljön le az éj
Nem kell aznap zúgjon a harangszó
A napot tépje szét
Nem kell új nap eljött az a holnap
Nem kell többé újra meg újra
Nincs már végzet, elmúlik az élet
Végre, végre
Nem kell, nem kell, nem kell a holnap… végre, végre… |
