Szolgaságunk idejében minden ember csak beszélt,
Mi vagyunk a legelsők, kik tenni mertünk a honért!
Mi emeltük fel először a cselekvés zászlaját,
Mi riasztottuk fel zajunkkal nagy álmából a Hazát!
A földet, mely koporsó volt s benne egy nemzet halott,
Felkeltettük, és sok ezer szív feldobogott.
Mi becsben, hírben álltunk, míg tartott a küzdelem,
De becsünknek és hírünknek vége lett nagy hirtelen.
Kik nem voltak a csatán, a diadalhoz jöttenek,
S elszedték a koszorúkat, mert a szóhoz értenek.
Abban lelünk mi nyugalmat, megnyugszunk mi azon,
Bárkié is a dicsőség, a hazáé a haszon! |
