Félszemmel nézni önmagadra,
Ijesztő a látvány,
Pár éve még olyan szép reményekkel indultál,
Olyan szép volt az a nyár,
Azt hittük miénk a világ,
Nem féltünk semmitől, de mára ez megváltozott már.
Miért nem úgy történt minden, ahogy akkor terveztük,
A fűben ülve a Balaton-parton olyan jókat röhögtünk,
Hiába nem volt pénzünk,
Mégis megvolt mindenünk,
Fiatalság és szabadság, nem is kellett más nekünk.
De már megváltozott minden, igen, mások lettünk.
A krónikus élet undorral megfertőződtünk.
Azt hiszem úgy mondják egy szóval, hogy felnőttünk.
Ref.:
Felnőttünk azt mondják rólunk,
De mi még nem így érzünk,
Felnőttünk úgy gondolják, de mi ebből nem kérünk.
Felnőttünk azt mondják rólunk,
De mi még nem így érzünk,
Felnőttünk úgy gondolják, de mi ebből nem kérünk.
Olyan szép volt az a nyár, soha nem felejtem el,
Ránk szép jövő vár, naívan így képzeltük el,
De annyi mindent nem csináltam még, annyi mindent nem láttam,
Annyi mindent szeretnék, mert erről álmodtam,
Nem, még nem nőhetek fel, nem, még nem szeretnék,
Vár rám oda lent a játszótér,
De mára megváltozott minden, igen,és mások lettünk.
A krónikus élet undorral megfertőződtünk.
Azt hiszem úgy mondják egy szóval, hogy felnőttünk.
Ref.:
Felnőttünk azt mondják rólunk,
De mi még nem így érzünk,
Felnőttünk úgy gondolják, de mi ebből nem kérünk. |
