Intro:
Nem így képzeltem, de az élet ilyenné tett
Megtanultam, hogy miben vagy miben ne higgyek
Sírtam sötétben, fényben nevettem
De nem szégyenlem életem egyik percét sem
Ez lett belőlem, egy mocskos szar ember
Mondod te, de én tudom, hogy mi van mögöttem
Egyenesen állok, fegyverek rám szegezve
Még akkor sem adom fel, nem leszek olyan mint te
Nem leszek olyan mint te, nem kötik meg két kezem
Nem leszek kétszínű ember, nem hagyom, hogy ezt tegyék velem
Hogy egy reggelen, ha tükörbe nézek
A saját képem legyen az, mitől a legjobban félek
Refrén:
Ilyen vagyok, soha meg nem változok
A véleményedre magas ívben szarok
Ilyen vagyok és nem is akarok
Más leni, mert én legalább önmagam vagyok
Kiállok melletted, ha kell segítek
Megbízom benned, ha nem játszod el
De ha igen akkor vége, ne nyald a seggem
Nem érdekel, hogy miért fordultál ellenem
Nem így képzeltem, de az élet ilyenné tett
Megtanultam, hogy miben vagy miben ne higgyek
Sírtam sötétben, fényben nevettem
De nem szégyenlem életem egyik percét sem
Refrén:
Ilyen vagyok, soha meg nem változok
A véleményedre magas ívben szarok
Ilyen vagyok és nem is akarok
Más leni, mert én legalább önmagam vagyok |
