Zárlat
Úgy vártam már a hívó jeleket,
de megszakadt az éltető üzenet,
egy könnyed nyári napon.
Azt hittem hogy szállni tudok,
de rájöttem hogy becsaptatok.
Körülöttem lebeg a hajnali köd.
Kihűl a testem érzem megfagyok,
üszkös a lábam, s végre meghalok.
Fekszem egy márvány asztalon.
Bíbor fátyol borítja testemet
a mélyből feljönni többé nem lehet.
Hallgatom a rekedt kagylózenét.
Elhalt idegek, fakó gondolat,
dobd el végre a kínos gondokat.
Hurkot vetett körém az éj.
Maradok még, s majd elköszönök!
refr: Fénylik a szike és igen éles,
selymes a bőröd de nagyon kényes
sebet ejt a penge, alvad a vér
a műtőben remeg a fény. |
