Nagy idő tíz év, főleg ha észleljük, mennyi minden változik. Tíz éve még főiskolásként teltek a napok, a hétvége annyit jelentett: buli van!!!!! Olcsó volt a sör, jutott bőven diákkedvezményből, s az sem okozott különösebb problémát, ha hajnalban a padlón ébredt az ember fél bakanccsal a lábán. Azót a felnőttünk, komolyodtunk, egyre több a felelősség, s éljük a szürke hétköznapokat. 2002-ben, pont tíz éve, hogy megjelent a Depresszió azon lemeze, mely mind a mai napig sokak kedvence. Tele olyan dalokkal, melyekre jót bulizhattunk akkoriban. Illetve most is, hiszen, múltat idézett a zenekar. Igaz, nagyjából másfél óráról van szó, de határozottan a nagyon jó bulik közé lehet elkönyvelni. Egy kis időre újra átélhettük azt, mit tíz éve, s mai fejjel bulizhattunk úgy, mint anno. Kicsit olyan volt, mint mikor kíváncsiságtól vezérelve megnéztem az Amerikai pite idei részét (A találkozó), melyben nem kevés megjegyzés és poén alapul az eltelt időn. Buli után, magamhoz térve, van egy olyan érzésem, erre az estére is sokáig fogunk emlékezni.

Fél nyolcra már szépen gyűlt a nép, a bemelegítésről pedig a Sunset gondoskodott. Személy szerint örültem, ismerem őket szinte a kezdetektől. Hozzájuk is kötődik jó néhány koncertemlék, sosem tudtam megmondani mitől, de tetszik amit élőben művelnek. Viszont ezen az estén nagy meglepetéssel indult a buli, ugyanis Kerecsen Laci helyett Tóth Bálint jelent meg mikrofonnal a kezében. Bálint, aki nagyjából öt éven át az Insane sorait erősítette. Meglepett, hiszen korábban legfeljebb vendégszerepelni láttam a csapatban. Mint kiderült, elég friss a dolog – ellenben jól működik, hiszen cseppet sem idegen számára a stílus. Nagyon jó indításnak bizonyult a csapat fellépése. Nem tétováztak, hamar a lovak közé csaptak s egy kifejezetten pörgős, ütős indítással hergelték a közönséget a Depresszió előtt. A közönség reakcióját figyelve egyértelműen jól végezték dolgukat. Hülyeség lenne ’új hullámoként’ jellemezni őket, hiszen a stílus, mit képviselnek, jelen van már legalább tíz éve. Az a lényeg, ahogy eladják magukat, s mint minden eddigi alkalommal, most sem okoztak csalódást. Igaz, ideje lenne, hogy kicsit magasabbra tegyék a lécet, s törtessenek a siker felé, de talán pont most haladnak jó úton. Remélem ki is jut nekik a jóból, amit produkálnak, azért megérné. S legyen még sok jó koncert, szerintem nem csak én bírnám, ha így alakulna :D

Éri megannyi kritika a Depressziót, s ezeket már én is igyekszem elengedni a fülem mellett. Bárki bármit mondhat, legyen meg a véleménye. Attól függetlenül egy jó bandáról beszélünk, mely megérdemelten lett népszerű. S tíz év elteltével múltat idéztek, a program fő alapját az Amíg tart címet viselő lemezük adta. Az a lemez, mely igen fontos mérföldkő a sikerhez vezető útjuk során. S ugye milyen jó is volt annak idején? S most újra hallani, élőben, a teljes anyagot? Mellé pár másik, szintén jól sikerült darab, érezhetően nagy bulira készültek. Valami különlegesre, ahogy sikerült is. Az évek során jó néhány alkalommal volt hozzájuk szerencsém, de határozott véleményem, hogy ez az eddigi egyik legjobb koncertjük, melyen részt vehettem. Letolták az ’Amíg tart’ összes dalát, igaz fordított sorrendben, mellé szólt még pár nóta, mint pl. A mi forradalmunk, Te vagy a szerem, Nem akarok elszakadni, vagy épp a legutóbbi klipes dal, a Jön a reggel. Aki a hangosító pult előtti részre merészkedett, akaratlanul is a hullámként terjedő mozgolódás része lett, mely kitartott a koncert végéig. Vegyes korosztály, megannyi ’nosztalgiára vágyó’ vendég, s végeredményben egy fergeteges buli. Felfokozott hangulatban, másfél órányi élmény, egy olyan koncerten, hol képtelenség nyugton maradni. Mozgásra késztet, beindít, s csupa jó érzéssel tölt el. Nesze nektek, nagy kritikusok, mindenki fújhatja a saját ’igazát’, amit itt átélhettünk, az önmagáért beszélt. Átélhettük újra azt, mit tíz éve, s bizony jó érzés. Felengedni a szürke hétköznapok nyomásából, igazi ereszd el a hajam jellegű este a zenekarral, mely hosszú évek óta koptatja a színpadokat sokaknak örömet okozva. Ez a koncert pedig azt adta, amit már hiányoltunk. Hiszen a turnék során főleg az újabb nóták kerülnek elő, mindig az újabb kiadványt kell népszerűsíteni, de mégis érdemes néha elővenni a régi, jól bevált dolgokat, mert ahogy az esemény eredményessége is mutatja: van rá bőven igény. A Depresszió továbbra is bizonyította, mennyire helye van a hazai zenei életben, s mennyire megállja helyét a színpadon. Amennyire bevált ez az ötlet, ugyanígy előrukkolhatnak még pár hasonlóval, s amennyire látom, működne. Sőt, határozottan lennénk elegen, akik örülnének :)

http://depressziomusic.hu
http://www.myspace.com/sunsethungary