A mikulás már rég elmúlt, a húsvéti nyuszi még odébb van, így csak valamelyik ittasan hazaérkező farsangozó lehet a felelős, aki telespammelte a világhálót, ha nem is az egészet, de magyar szinten jól ügyködött, s jutott el hozzám is a hír, miszerint a Gyöngyvér új kislemezzel jelentkezett, mely az eddigiektől eltérően nem teljes album, hanem két új felvételt tartalmaz. Egyfajta ízelítő a megújult zenekartól. S amiben még más, hogy nem a boltban emelheted le a polcról, s veszed meg a kereskedők által ki tudja mennyire kalkulált áron, és még online sem a 'kosárba teszem' ikonra kell kattintani, hanem egyszerűen csak a 'letöltés' gomb használata szükséges, s még azt is eldöntheted, hogy a zenekar oldalán hallgatod meg a dalokat, vagy számítógépedre mentve ízlelgeted, esetleg onnan továbbítod mp3 lejátszódra s veheted elő bármikor, bármerre jársz.

Ahogy a 2008-as év végén mondta a zenekar, lezárják az eltelt 3 évet, változtatnak. Nyitnak kicsit. A kislemez képviseli az első nagyobb lépést ennek irányába (ha a színpadi kiállást nem is említjük most). Eddig legtöbben a 'love metal' közé sorolták a Gyöngyvér munkásságát, talán erre egy válasz a két új dal, valamint saját tudásuk, tehetségük próbája, hogy tudnak-e újat mutatni, valami mást, ami eltér az eddigiektől. Személyes véleményem szerint sikerült is. A korábbi alkotásokat érte már az a vád, hogy a Him mintájára készült, s annyi igaz, hogy az a zenei hatás érezhető a dalokon. Nem is tagadták, hogy Ville Valo és csapatának munkássága hatással volt rájuk. Az új kiadványra ez viszont egyáltalán nem igaz már, talán itt jönne a lényeges újítás? Ha nagyon bele akarnék merülni, s kötözködni, azt mondanám, itt inkább magyar vonal, azaz Ákos zenei befolyását véltem hallani - ilyenkor eszembe jut, mikor a zenéjükben progresszív elemeket véltem felfedezni s említettem Mazinak, elmosolyodva azt válaszolta, túl sok zenét hallgatok:) Előttünk a két új szerzemény, elsőként a címadó Árnyfátyol, azt követi a Baldachin. Mindkettő elég lírai hangvételű lett, előbbi az erőteljesebb, főleg vadabb, de néhol egyszerű, de enyhén szívszaggatóbb hangzású gitártémákkal fűszerezett, utóbbi pedig a kifejezetten könnyed dallamra épülő, fülbemászóbb, kellemesebb alaphangot hozza. A párosítás tökéletes, leginkább az élvezhetőségét, befogadhatóságát tekintve. Ha a rövidebb kiállásokat figyeljük, az Árnyfátyol sokkal inkább bánatos és fájdalmas, a zene többi része ellensúlyozza ezt, lesz így kevésbé szomorú a hatás. Érezni benne a kínt, mintha lelki bánat szülte volna (tudnivaló, a legszebb lírai alkotások, a legszebb balladák mind-mind valami nagy lelki fájdalom hatására keletkeznek - hogy ez mennyire volt jelen ezen számok keletkezésében, arról információval nem rendelkezem), s az lenne a célja, hogy ez kiszabaduljon, hogy kieressze magából a kínlódó fél. Dühös, s könnyebbülő, már magában hordozza az elmúlás érzetét. Nem, nem az élet, hanem, a kínzó érzés halványul. Az ezt követő Baldachin a kompozíció szempontjából már a megnyugvás dala, a lehiggadt lélek, melyben még ott a fájdalom, a múló érzés, mikor az emlékek talán szépülnek is, s kevésbé szenvedés, ha előtörnek, s leginkább a szebb pillanatok tekintenek vissza. Minden ami szép volt. A hatást nem csak a szöveggel éri el, a hozzá igazított könnyed dallam is ezt segíti (igaz, a letölthető verzió egy populárisabbá alakított felvétel, mely olyannyira rádióbarát lett, hogy akár a kifejezetten pénzre hajtó kereskedelmi adók is műsorra tehetik - az élő verziót pedig most nem véleményezem, mert 1, azt koncerten kell hallgatni 2, az (1,)pontot megtettem többször is azóta, de mindenre én se emlékezhetek pontosan :P )

A kiadványt sokszor is meghallgatva elmondhatom, a zenekar igazán összeforrt, több évnyi alkotás és próbálkozás után úgy tűnik, tényleg egy a csapat, így tudnak olyan szinten összedolgozni, hogy az jól működjön, akkor is, ha épp szárnyaikat próbálgatják. Hozzátartozik a leginkább érezhető dolog, a formáció létezéséhez képest nem túl régi, de legfeltűnőbb változás, az énekes cseréje, ami történt 2008-ban, pont lemezmegjelenés után. Ez gond? Már nem. Erik ugyanúgy megállja helyét, mint ahogy az szerintem eddigi sikeres szereplésével be is biztosította. Továbbá a panaszkodók számára is megmutathatták, hogy képesek másra is, persze saját jellegükből természetesen megőriznek dolgokat, ez így van rendjén. Viszont nem tartom esélyesnek hogy nagyon ellenkezne a hallgatóság, leginkább a Gyöngyvér rajongói, ha nem folyton ugyanazt kellene hallgatniuk, hanem időnként valami újítást, más irányvonalat is észlelhetnének (persze annak nem örülne senki nagyon, vagy legalábbis vicces lenne ha átmennének néha HC vagy punk vonalra :P ). Ha így folytatják, nyugodtam merem mondani, megérdemlik az elismerést.(Most pedig jöhetnek fejemre a vádak és beszólások, mert hogy én korábban is ismertem a zenekart, addig is tetszett, meg hogy én jó kapcsolatot tartok fenn velük és biztos azért is írok ilyet, stb. Csak nyugodtan, már megszoktam. De ne feledjétek, mondhattok bármit, csak figyeljetek. Kellően őszinte vagyok. S ez vonatkozik az írásokra is. További szép napot vagy éjszakát! - a szerk.)