Sorrendben a tizenegyedik stúdióalbumával jelentkezett januárban a német heavy/power metal Helloween, majd nem sokkal később indult útjára a Hellish Rock part II elnevezésű turné, mely ismét a Gamma Ray vendégszereplésével járja körbe Európát majd halad tovább több keleti és távol-keleti városba is. Az indokok gyűltek, így sikerült végül mikrofonvégre kapni a zenekar gitárosát és alapító tagját, szót ejtve a lemezről, egyes felröppent hírekről, néhány vele kapcsolatos érdekességről. Michael Weikath felelt, több mint bőven, egy barátságos hangulatú beszélgetés keretén belül.

Szapy: Első ízben mindenképp említésre méltónak találom a ’Straight out of hell’ címet kapott nagylemez eredményeit, hiszen német toplistán 4. helyen indított, a zenekar története során a legjobb eredmény. Japánban pedig valóban második helyen? Mit tudsz ehhez hozzáfűzni, hogy érzel e helyzettel kapcsolatban?
Michael: Valóban, a nemzetközi listákon jó az indítás, de a ’japán nemzeti’ listán 11. lett, ellenben az sem rossz. Nagyszerű eredménynek tartom. Nézd úgy: mindig izgalmat okoz, ha belegondolsz, mi fog következni, s mi követi azt. De bebizonyosodott, hogy nagyon jó hatással bír, melynél senki nem kívánna rosszabbat. Jól mutat, a büszkeség érzését hozza. És ekkor úgy véled, a jó dolgokhoz nagyobb erőfeszítések is szükségesek.

Szapy: Az énekes, Andi egyik korábbi mondatán akadt meg tekintetem: „ Túléljük a 2012-es évet és egy sokkal pozitívabb, energikusabb jövő elé nézünk.” Nos, úgy tűnik, eddig jól alakult.
Michael: Igen, igen, persze azon múlik, mikor is mondta :) De most minden jónak tűnik, csak mindent jól kell végrehajtanunk, s akkor rendben haladhatnak a dolgok. De, tudod annyi helyzet adódott már a múltban, ami elgondolkodtató, amikor minden ott van a kezedben, s mégis minden megváltozik. És nem úgy, ahogy vártad volna, és így tovább. Mindig az óvatosság oldalára állunk. Figyelve picit az előrejelzéseket, mi is várható. De ami most történik, azt egy nagyon-nagyon érdekes időszaknak lehet nevezni.

Yosha: Ez már a harmadik lemez ugyanazon felállásban, mely azt sugallja, egy stabil felállásról van szó.
Michael: Lehetséges. Akár több is ennél, ha figyelembe vesszük az ’Unarmed’ című válogatást és egyéb dolgokat. Akárhogy is vesszük, majdnem tíz év telt el! Viszont ez nagyon jó hatással van a rajongókra, a hallgatóságra. Az új lemezt ugyanazon emberek hozták össze, akik már tíz éve így dolgoznak együtt. S ez is jó hatással bír. Itt érezhető, mennyi ideje is vannak együtt a tagok, mennyire érzik jól magukat együtt, mennyire működnek köztük a dolgok. Ez olyan nagyszerű, amit nagyon szeretnék így megtartani, mind szeretnénk megőrizni. Minden egyéb csak egy újabb rémálom lenne. Innen nézve ez is csak növeli azt az általános pozitív hatást, mely eredményeképp (talán) meghallgatod a lemezt. És a többit is, melyeket ugyanezen emberek alkottak. Ez egyben nagyszerű és nosztalgikus.

Yosha: Felmerült egy Reunion Turné lehetősége is (a Keeper of the seven keys korszak felállásával). Ez esetben talán nem feltétlen szerencsés a jelenlegi zenekar tekintetében.
Michael: Nem, egyáltalán nem. S ez ÉN mondom. Nemrégiben Michael Kiske tette közzé a weboldalán és fórumán, miszerint ’ő nem kíván tenni az újjáalakulás érdekében, de valaki a napvilágot látott interjúkban erről álmodozik’. Ezt helyesbíteném, nem álmodoztam semmiről, mindössze válaszoltam a nekem feltett kérdésekre. Én sem vágyom újraalakulásra, legfeljebb annyira, mint bárki más. Vagy éppen ő. Valószínűleg félreértett valamit. Talán nem pont a megfelelő formában jutott el hozzá, nem így. Ha valaki pl. azt mondta: ’Áh, tudtad, hogy Mike megint az újraalakuláson mereng? Mit szólsz hozzá?’ Ha ilyesmi módon hallotta, érthető a közzétett véleménye. Csak azt tudom mondani, ha a management efféle különleges megmozdulásokat akar összehozni, rajta is múlik, hogy részt akar-e venni benne. A 2014-es vagy akármilyen újjáalakulás híresztelése nyomán érdeklődtek az emberek, pedig mindössze a korábbi interjúkban felmerülő kérdésekre feleltem. Remek a management, tehát a lehetőség adott. Egy kiváló management képes lenne ilyesmit összehozni, nem okozna akkora problémát, hogy ne tudnák megoldani. Lehetséges, viszont az érintett személyeken múlik. Ha ő nem kíván semmi ilyesmiben részt venni, nos, én sem. Jelenleg nincs időm efféle dolgokra. Rengeteg tennivalónk van a jelenlegi Helloween felállással. Ez mindig olyan, mint a hétköznapi beszélgetések szomorú pontja: amikor rájössz, hogy sok a közös pont, mégis félreértitek egymást. S minden ezen múlik. Szóval meglehet, hogy ő értett félre engem, vagy fordítva, vagy ahogy az emberek ’olvasták, hallották’. Félreértések sora, s ebből jutott bőven a múltban is. Néha őszinteségre van szükség, s hogy tudd, mit teszel. Ami jó érzéshez vezet. Az új albummal jó esélyünk van ezt átélni. Mindamellett ott a Hellish Rock part II turné a Gamma Ray társaságában. Ami minden bizonnyal zökkenőmentes lesz, hiszen már az előző alkalommal is egész jól alakult minden, s mind jól éreztük magunkat. Igen szórakoztató volt. Viszont amikor összegyűlik minden, a problémák, félreértések… azt sosem szerettem.

Szapy: Az új lemez ismertetőjében említetted, hogy a két korábbi (7Sinners és a Gambling with the devil) következetes folytatása. Ezt kifejtenéd bővebben?
Michael: Ez kicsit összetett, mivel ugyanabban a produceri felfogásban készült és ugyanaz a csapat játszotta fel. A demokat feltöltöttük a szerverünkre, hogy mindannyian hozzáférhessünk. Így azt mondhatom, minden ugyanúgy történt. Ami nem mondható el pl. a Keeper’s Legacy esetében, amikor a próbaterembe vonultunk s élőben osztottuk meg egymással az ötleteinket. Rengeteg időt emészt fel, s még sorolhatnám. Nem úgy, mint amikor valaki leül s összeállít egy mindenki számára elérhető demot, ami tartalmazza az összes ötletet. Onnan már könnyedén neki lehet kezdeni a felvételeknek, megfelelő alapokkal ellátva. Így értettem. Ezek a lemezek nem nagyon különböznek. Mondhatnám úgy is, felcserélhetőek. Vedd elő a 7Sinners-t, vedd elő a Gambling with the devil-t, a Straight out of hell-t, s egy jó nagy samplert gyúrhatsz belőle. S érezheted, igen, ezek ugyanazok az emberek(től származnak). Az albumok dalait összeállíthatod akár egy nagy gömbként, tulajdonképpen össze is keverheted őket, majd kiválasztod, mi nem tetszik belőle, s természetesen a kedvenceket is.

Szapy: Az Asshole és a Nabatea szövegvilágát figyelve némi kritikát érzek, kérdés, ez mennyire emberi/társadalomkritika?
Michael: Az Asshole mindössze azon emberekre mutat rá, akik valóban seggfejek, akik leszívják az energiád, kellemetlen perceket okoznak, akik társaságát nem élvezed, mert negatív benyomást keltenek. S mint említettem, szó szerint leszívják az energiád, ami sosem jó. Nincs senki különös szereplője, nem adott személynek lett címezve a dal. Egyébként Sascha mondta pár interjúban – amikor magam is hallottam – egy kis ének, ha rossz passzban vagy, s valaki pont előtte dühített fel, legalább dúdolhatod magadban a dallamot: ’Seggfej…. tadada, tadada…’ s talán kicsit elviselhetőbbé teszi az állapotot. Valahogy magam is eme pozitív módon látom.
A Nabatea nem teljesen értékben a társadalmat kritizálja, vagy bármi egyebet, inkább oly módon, ami a Nabatea lakosainak önmagukkal szembeni dolgokra vonatkozik: amikor a hódítók érkeztek, pusztítani és akaratukat érvényesíteni. Úgy vélem Nabatea egy virágzó társadalom volt, gazdag és értékes. Furcsa, hogy valahogy elűzték őket, ahogy pl. a Mayákat is. Senki nem tudná megmondani, hová tűntek.

Szapy: Hogyan jött a téma, hogy jutott hozzád Nabatea története?
Michael: Az egyik Indana Jones filmet nézte Andy, amiben Petra, a főváros templomának bejárata volt látható. Az igazi. Ez a hely a mai Izrael és Palesztina területén található (illetve a mai Jordánia területén - a szerk.), különlegessége, hogy a sziklákba építették. Nem egyszerű kívülről bejáratot lelni, és egészen 1812-ig tartott, mire egy svájci felfedező rálelt (majd következőleg 1916-ban Arábiai Lawrence – a szerk.) Szerintem hatalmas erőfeszítés lehetett az egészet feltárni. Különös. Sokáig tartott. A felfedezések előtt léteztek repülők (repülőalkalmatosságok valójában – a szerk.), régészek, miegymás. Addig mindössze egy legenda volt, s az emberek azt feltételezték, az Atlantiszhoz hasonló eset. Valami, amit senki se tud bizonyítani. Erre rátaláltak. Elképesztő.

Yosha: Tavaly is jártatok Magyarországon, azon a koncerten viszont nem nagyon játszottatok a 7Sinners albumról. Megkérdezhetem, miért?
Michael: Nos, sok igény felmerült, hogy az emberek ezt az anyagot szeretnék hallani, mások mást, végül azon lista mellett döntöttünk, ami volt. És akkor épp jónak véltük. ÉS többen mások is hasonlóan vélekedtek róla, remek koncertjeink voltak, a közönség éltetett bennünket, és nagyon jó mutatókat tapasztaltunk a póló- és egyéb holmik árusításánál is. S ezek mind sokkal jobban mutatják a koncert sikerességét, mint a kritikát. Megtettük, amit tudtunk, s ami lehetséges volt, ezúttal pedig a Straight out of hell pár dalát is elővesszük. Az egész dallista más lesz, sok olyan dallal, amit (talán) soha korábban nem játszottunk, vagy épp az új korong anyagából való. A közönség véleménye mindig változó. Volt időszak, amikor a ’Keeper korszak’ klasszikus dalait várták, s amikor megadtuk számukra, hamar megelégedtek, ’telítődtek vele’. S már másra vágytak. Ezúttal igyekszünk az elmúlt időszak igényeihez igazodva játszani.

Szapy: Amint látom változatos zenei ízlésed, a német előadók közül szúrt szemet számomra egy régi banda, mely igazából csak Németországban vált ismertté, az Extrabreit (new-wave, punk-rock formáció, a zenei vonal úttörője, a Die Arzte és a Toten Hosen zenekarokat megelőzve – a szerk.). Számodra hogy jött képbe ez a banda?
Michael: Vannak olyan dalaik, mint a ’Flieger grüß mir die sonne’ és a and ’Rote Rosen’ amit pl. Hildegard Knef közreműködésével készítettek. Néhány remek dallamot tudhatnak magukénak, s mindezt ’82-ben vitték véghez, amikor már mondhatni egy kicsit ott volt a Helloween is. Hogy megnevezzem a dolgot: végy pár odaillő dallamot és alkoss belőlük rock dalokat. Ezt kedvelem benne. Ugyanez van jelen pl. a Sex Pistols-féle My way esetében is. Ez olyan ’Helloween-es’. Remek dallamokra építed a kemény rock-ot. Vagy viszont: a durvább cuccokra alapozva csalsz elő egy nagyszerű dallamos hangzást. Ez is lehetséges. Ez az a valami, amit szeretek. Az Extrabreit talán csa két ilyen valóban különleges felvételt hozott össze, a többi inkább általános.

Szapy: Egy dolog keltette fel külön érdeklődésem még, ahogyan a közösségi oldalakhoz viszonyulsz. Személy szerint nem szereted használni sem őket, ellenben a mai világban egy zenekar életében szinte elengedhetetlen. Hogy is lehet ezt áthidalni?
Michael: Valóban, mi is használjuk, van hivatalos Helloween facebook oldal, twitter, stb., de ez nem az én világom. Talán túl sok tudatlanságnak voltam kitéve a múltban, s most is megtörténne, ha hagynám. Mondjanak bármit az emberek, gondoljanak bármit, nem érzem szükségét, hogy nekem is tudni kelljen mindezt. Van nyilvános email címem, bárki számára elérhető, szóval, mi azzal a probléma? A barátságtalan leveleket törlöm, vagy rászólok az illetőre, hogy hallgasson el, vagy blokkolom, s ez az a fajta kezelhetőség, amire szükségem van. Minderre. A facebook-on egyáltalán nincs irányításod. Azok, akik azt hiszik, tudják oly módon használni, tévednek, talán kissé hiszékenyek. Véleményem szerint a jövőben megmutatkozik majd, mi is a probléma ezen oldalakkal. Nem rendelkezel azon biztonsági eszközökkel, amire szükséged volna, vásárlóként adnak el, ami vagy. A facebook a személyes adataidban érdekelt. Amit utána eladhatnak annak, akitől majd reklámokat kapsz. Ha az emberek erről nem vesznek tudomást, rendben, de szerintem nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nagyon veszélyes.Mindenki, akivel beszélek, általában azt reagálja ’Igen, tudom, valahogy így igaz, aham’, és ennyi. Ne hidd, hogy nem von semmit maga után a használata. Egy gondolatom szerepel ott, mely több valódi gondolatot takar, de nem tettem fel semmit és tulajdonképpen maradtam. Valami olyasmit írtam, hogy ’Fuck Facebook’, ez a fő megnyilvánulásom ott. Törölhetnek, ha nem tetszik, de volt egy gondolatom. S még így is csak bajom van vele, ahogy az emberek úgy érzik, ott kell írniuk nekem. Letiltottam mindent, amit csak lehetett a nyilvánosság elől, s mindössze üzeneteket kapok, az egyetlen, ami engedélyezett. Általában annyit írok vissza: ’Kérlek írj az email címemre’. Ez szerepel a profilomon is. Ha mégis ott próbálkoznak tovább, remélve, hogy megkapom, mindössze egy értesítés érkezik emailben az üzenetről számomra. Nem fér a fejembe, s nem is értem, mi jót lelni benne?

Szapy: Nos, úgy vélem, aktuális kíváncsiságunk kielégítve, köszönjük szépen a válaszokat!

http://www.helloween.org

A beszélgetés alapján gépelt angol nyelvű verzió itt érhető el:
http://thunderside.blogspot.hu