Árva világ, árva fia
Mint förgeteg úgy jön, tart átok
volt kinek fájt, mégsem láttátok
volt ki mondta és elsírta
romlásba szédült szép hazátok
Nem kell
a másnak éke
nem kell
más dicsősége
nem kell
kegyes hazugság
a magunk sorsát éljük tovább
Mért volt annyit hiába várnunk?
mást kértünk, s végromlást találtunk
nap napra jött és év jött évre
s körbezárt minket bús magányunk
Sebektől gyötört, térdre hullott nemzet
árva világ árva fia, hajdan fényben nemzett
Ki mossa le végre bűnünk- átkaink?
álmodjuk tovább, mint gyermek, sorsunk, álmaink |
