Földanyánk könnyei hullnak alá,
Szivét perzselve pusztitjuk el.
Arcára égtek a borús fellegek,
Hát békében altassuk el.
Tüneményként jöttünk e szép világra,
Mit tündér királyok festettek rég
Kezünktől pusztult el szivárványa,
kék tengerünk fekete vér.
Sir az égbolt
Sir az isten
Holt felhők szállnak a tüzes szélben
,,Égnek!,,
S nyomában semmi semmi de semmi nincsen.
Óvott minket a kezdet és a vég,
Nap és a hold föld és az ég.
Kigyó mérgétől gyilkossá váltunk
A megváltás messze még.
Távol az ég:
Kezemet nyújtom, de nem ér el.
Hiába kér
Sóhaja szép:
Csókját érzem, de nem altat el,
Szive fél. |
