Itt ülünk most hárman,
ebben a félhomályban,
megy bennünk a film,
kicsit fekete, kicsit fehér.
Délután van újra,
a Nap a Holdba bújva,
sötét függöny árnyék,
látszik ami nem világít.
Dallamok hátán ülve,
a szívünk kiürülve,
egy darabja a minden,
de ezt sem kapjuk ingyen.
Megértük azt az álmot,
miben ha tisztán látod,
hogy elrontottuk megint,
ugyanúgy, ahogy mások...
Csak hárman…
Mond gondolsz néha másra?
Szerelmes barátra?
Hosszú álomlepkét tartó,
fiatal magányra?
Dallamok hátán ülve,
a szívünk kiürülve,
egy darabja a minden,
de ezt sem kapjuk ingyen.
Csak hárman…
Itt ülünk csöndben hárman,
már az esti homályban,
végül egyedül megyünk haza,
mintha nem lenne más.
Nézzük: Hold van a Nap helyett,
a függöny nem enged fényt,
dallamokból áll
Ez a kis menedék.
Csak hárman… |
