Hívom
Hívom…..talán megment,
gyermekarcom a Holdhoz nyomom,
táncolok, míg áll a világ!
Mondom…így könnyebb,
nehéz az Én utam,
kóborló, hűtlen, riadt vagyok.
Mámor…délben egykor,
hamuarcú lüktetés.
Nincs senki! Jaj, csak Én!
Hívom…s beszélek,
kiszáradt belőlem az élet,
aztán ébredek, s nincs a világ!
Csak a romja áll!
Huss álom!
Ébressz fel!
Hívom…..talán megment,
gyermekarcom a Holdhoz nyomom,
táncolok, míg áll a világ!
Hívom…s beszélek,
kiszáradt belőlem az élet,
aztán ébredek, s nincs a világ!
Csak a romja áll!
Huss álom!
Ébressz fel! |
