Ne próbáld elmémbe vésni önmagad,
Folyton csak rám festeni aljas mivoltodat!
Engem nem versz át hamis imáddal,
Arcátlan igéid etesd csak mással!
Poros könyvek mázsás lapjairól
Ismerlek már, láttalak valahol.
Ugyanaz a szörnyeteg egy másik bőrben,
Egy másik helyen és más időben.
Kilépek börtönömből, hogy szétfeszítsem a falakat.
Nem hagyom, hogy más helyezze nyelvemre a szavakat!
Nem véd égi oltalom, így leszek önmagam istene,
Egy magányos szentély egyetlen szelleme.
Mint vetített kép, üvölt felém tekinteted
Képernyőről szórod rám ígéreted.
Vadul nyújtod kezeid fel a magasba
S a vak nyáj béget minden szavadra.
Elrabolt, törékeny álmok titkát
Kiforgatott zsebek visszasírják.
S csak számolod, ha a színjátéknak vége,
Megint hányan dőltek be átlátszó mesédnek.
Árnyékföldön lélekbörtön.
Aljas szándék, rút bábjáték. |
