Kéjelegj még,
élvezz jobban,
szorítsd a torkom
míg nem roppan!
Számtalan éj telt
már e jegyben,
s születtünk újra
test a testben!
De várj!
A gyertyaláng egyre ráng,
nyugtalan fényt vet ránk,
ahogy ér, úgy gyötör,
a forró bőr, a gyönyör
hasztalan, ne kiálts!
Gyilkosunk e pilács,
a viasz eret vág,
égni kell, égj el hát!
Ártatlan, meztelen jöttem,
bűn nem volt egy se mögöttem!
Emlékszem, idegen voltál,
mégis hívtál csalogattál!
Úgy hittem várnak a mennyek,
nem lesz baj, lesz hova menjek,
de orvul bújt az ölembe
maga az aljas árulás!
Még egy csók és vége,
véget ér az éji láz,
csak már csontot érne,
az, mitől a hideg ráz!
Úgy bízz most, ahogy én benned,
oly hosszan, míg le nem dermed,
el nem fogy, olvad a lángtól,
búcsút nem vesz a világtól,
e fertő ócska kanóca
és kettőnk talmi románca!
Nem érjük már meg a hajnalt,
többé nem lesz megalkuvás!
Még egy csók és vége,
véget ér az éji láz,
csak már csontot érne,
az, mitől a hideg ráz!
Méreg, fegyver
nekem nem kell,
elég a puszta kéz!
Még egy csók és vége,
véget ér az éji láz,
csak már csontot érne,
az, mitől a hideg ráz! |
