Minden jel arra mutat,
tűkön ül már az indulat!
Temérdek, omló tűzfalat
dönt meg és méltóságokat!
Bére csonk, csak egy cafat
túl édes, röpke bűntudat,
vétke csak annak pokol,
kit megmar és kit megrabol!
Lelkeket
hajszoló,
éhező,
szomjazó,
túl konok,
túl mohó
tűzzel ég
a kohó!
Hévtől részeg mérlegen
bármi súly életképtelen,
csípős nyelvén féktelen
tombol a számos sérelem!
Lelkeket
hajszoló,
éhező,
szomjazó,
túl konok,
túl mohó
tűzzel ég
a kohó!
Mondd, négykézláb
hány épkézláb
új nap várhat,
emberállat?
Ahány reteszt repeszt,
annyi repeszt ereszt,
mételyez, nem ereszt!
Tényleg nem értem ezt!
Türelmet tűrt korok
ajkából lóg horog
és a mély felkorog,
új neveket morog!
Lelkeket
hajszoló,
éhező,
szomjazó,
túl konok,
túl mohó
tűzzel ég
a kohó! |
