Gyermek! Szemed lesütve koldul,
a hűtlen idő magadra hagy.
Ártatlan arcod maszkba fullad,
egy kézzel festett bábu vagy!
És illúzió, vagy tényleg távol
az a zamat, ami most már zárol,
elhatárol, vagy inkább vádol,
ha csak az maradsz, ki folyton gyászol.
Mert az aki teremt, az mindig temet, de a hit az hit marad,
és az ki csak tettet, az biztos hogy vesztett, bármennyit tagad!
Tudatalatti tudatossággal
egyedül tán csak a sejtés szárnyal.
Tényleg igaz,ami egy csapással
utat mutat egy vakvágánnyal?
Vagy képlékeny a kényszerképzet,
s nem hajszolsz már olyan kincset,
mi tárt karokkal játszik istent,
az felett, ki elhagy mindent?
Mindent...
Hisz amit:
nem felejtesz, az az igazi tánc,
ami nem múlik el, az az igazi ránc,
ami meggyötör, az az igazi csók,
az igazi szavak nem csak átutazók!
Nem múlandók...
nem felejtesz, az az igazi tánc,
ami nem múlik el, az az igazi ránc,
ami meggyötör, az az igazi csók,
az igazi szavak nem csak átutazók!
Ami megbéklyóz, az az igazi rang,
ami elbutít, az az igazi hang,
ami megvakít, az az igazi fény,
az igazi szabály az íratlan törvény!
Ami mindent másképp lát, az az igazi szem!
Ó, én azt hiszem...
Gyermekszemed lesütve koldul,
a hűtlen idő magadra hagy.
Ártatlan arcod maszkba fullad,
egy kézzel festett bábu vagy! |
