Bár tudnám hol sírt fel a kezdet
és az első olyan margó,
amit húztam miért nem kezdett
egyenletes, nem kanyargó
sort követni, véget vetni,
annak, ami nem hajt többre,
mint csak újabb kedvet szegni,
vagy lábamról mikor dönt le
a számomra ismeretlen,
mély sóhajtól mentes, csendes
felismerésbe hajló hátam?
Csak én vétkem? Én hibáztam?
Késő - ennyi volt,
a múlt már itt hagyott,
de a lépcső körbe jár,
ha mennék, összezár
Hinnem kell:
annak, ki éjjel sem alszik
nincs szüksége szemfedőre,
nem fáradhat el, ameddig
nem jut egyről a kettőre
és amit még nem mondott ki,
kizárólag őt bánthatja,
hisz egyszerűbb elgombolni,
ha nem jó rá a kabátja!
Majd, ha egyszer minden kérdés
zokszó nélkül választ nyerne
azt kell mondja, hogy jó érzés,
benne minden rendben lenne!
Késő - ennyi volt,
a múlt már itt hagyott,
de a lépcső körbe jár,
ha mennék, összezár!
Kőfokok, vasfogak
őrölnek, őrzik az álmomat!
Késő - ennyi volt,
a múlt már itt hagyott!
Ez van, ez vagyok…
Békétlen versszakok
virrasztó kételye,
holtbiztos képlete. |
