Majd az vádoljon,
kinek tollából soron
kívül a sorokra
őszintén jut tinta,
oly gyűrött papírra,
mi mit tudott felitta,
kinek az óra sem
jár rosszul sohasem!
Majd az rajzoljon
krétával körbe, oltson
belém új holttestű
csodákat, kinek hű
cinkosa maradt a
képzetlen sikolya,
kinek a korra sem
lesz gondja sohasem!
Mostoha ostora
nem kóstolhat húsomba, ha
ostoba!
Majd az harsogjon
mennydörgő borús hangon
homokszín síromon,
kinek a jussomon
kívül sincs több jussa,
több kegyre nem futja,
kinek a gyomra sem
ránt görcsöt sohasem.
Szenvedj! Rejteket
nem a látszat rejteget,
tűnő felleget
láncra verni nem lehet! |
