Látnád:ábránd,
átjárt,táplált.
Vízen járó a hazug valóság,
léptei súlyát a habok habzsolják.
Az éhes szájak,ha enni kérnek,
nincs hagyatéka a szelídségnek.
Törékeny teste csupán porcelán,
mely összetörhet oly tétován,
ahogy tort ül az én,a múlt tetemén,
a semmi ölén,a vég peremén.
Látnád:ábránd,
átjárt,táplált.
De ölt álruhát,
összekuszált,
manipulált
romantikát!
Mozdul a karja,szívből akarja,
meddő vigaszát a lélekbe varrja,
emlékképeket új vászonra
úgy fest át ahogy nem sajnálja!
Mikor darabokra hullik a holnap,
ujjlenyomattól foltos a kórlap,
a vesztes a tettes,az árva sóhaj,
hűtlen hitves a néma tolvaj!
Így gyűjt adományt,
ideje koránt
túlkomponált
hattyúhalált.
Látnád!
Nézd!
Ábránd!
Védd!
Átjárt!
Tépd!
Táplált!
Visszafojtott lélegzeted
a holnap felett mond ítéletet.
Zavarba hajtva,magas falakba
vésel tévhitet,
parancsnak tartva,nyakba akasztva
Hordod a keresztet!
Az ösztön-börtön örök e földön,
körmönfont a lét!
Sebekre kenve egy jelmezes eszme
átjárja lényegét?
Átírja lényegét? |