Hírek Tagok Chat Fórum Képtár Cikkek Koncertek Zenekarok BejelentkezésrssMagyarEnglish
Plakátok : \
Lowland Fest 2024

XXX. Rockmaraton

S8 Underground Club

[Tovább...]
Metalfest Open Air Hungary - Első felvonás 2/2 \

Ha eddig nem sikerült elég ellenérzést kiváltani a kedves olvasóban, gondoltam, hátha ez segít. Esetleg felrázni, ha már unja elbeszélő irományom a három nap történéseiről. Szóval szépen megszakítva a történetet a lehető leglehetetlenebb ponton, itt folytatom tovább, akár az időrendiségre is fittyet hányva. Csak hogy újabb okot adjak a szidalmakra. hol is tartottunk? Ja igen, a szombat este vége felé közeledve.




Végleg elért bennünket az (északi) invázió, zsinórban két svéd brigád jött a trónt követelve. Először a Sabaton, mely afféle harcias metalnak nevezett zenéjével hatalmas hangulatot képes csapni. Elvégre a magyar is harcias nép lenne, biztos azért is fogadjuk be oly könnyen. Ezek a piszok északiak jól beletrafáltak, itt aztán tuti sikerük van. És szerencsére senki nem értelmezi félre nevüket Júdea népének nyelve után, mert ha a csapat vallása is olyan lenne, akkor bizony az lett volna az igazi bűn! (Sabbath-on ’dolgozni’) Az utánuk következők hiába vetettek be minden trükköt, köztük legerősebb fegyverüket, a kalapácsesőt, ádáz csatában, de alul maradtak. Értük is rajongott a nép, nem is kicsit, de az előttük játszó csapatot nem tudták felülmúlni. A magyar közönség viszont oda volt mindkettőért, csak azt mondja meg valaki, mire fel ez a nagy rajongás az északiakért? Szép helyen élnek, főleg érthetetlen nyelven kvartyognak egymás közt, és télen szinte csak sötét, nyáron meg csak égető napsütés, illetve sok-sok csapadék. Tényleg ezt akarjátok? Vagy azzal vívták ki rendszeres megtisztelő figyelmetek, hogy bár sokkal több depresszió irányába terelő hatás éri őket, mégis ezerszer vidámabbak tudnak lenni, mint mi? Nem bántom egyébként őket, nekem is sok kedvencem északi, a kérdés meg költői. Ismétlem, költői, mondom hogy ne válaszolj rá zmmeg…




A két északi banda csatájával részben egy időben illetve a köztük lévő szünetben a másik színpadon is volt ám történés. ’Alea iacta est’ mondaná a latin, azaz a kocka el van vetve. Hogy jött ez most ide, ne kérdezd, én se tudom, viszont a Rubicon koncertje volt az, amire belestem, s ha már a Sabatonról átindultam, nincs az az isten, hogy a sártengeren visszasiessek a végére. (Jah, megvan, a rubik-kocka ugrott be, holott a Rubicon egyébként egy történelmi folyóirat címe, valamint egy észak-itáliai folyó ókori latin neve. Na, mégiscsak itt a latin, hehe…) Magyar bandáról van szó, egyre többet hallani felőlük, s ha valakinek az jönne le zenéjükből, hogy újkori Edda, akkor még inkább illenek az említett zenekar turnéjába vendégszerepelni. Egyébként saját ötletekből dolgoznak, még csak feldolgozásra se adták fejüket, mégis tudnak minőségit alkotni. Mind lemezre, mind élő produkció gyanánt. S ha nem akaródzik annyira megmozdulni a nép, megtalálták a módját, hogyan generáljanak hihetetlen gyorsan nagy aktivitást a közönség soraiban: dobj be pár lemezt, s csak figyeld, hányan ugranak rá azonnal! Most sem csalódtunk bennük, hibátlan produkcióval álltak ki, de ez a mozzanat azért elég meglepő volt. Mint utána kiderült, Orbán-Duczos Tamást erőteljes fáradtság gyötörte már ekkor, amiből mi semmit nem észleltünk. Mondom én, hogy jó ez a banda!




Ezek után tértünk vissza a nagyszínpad programját záró Hammerfall fellépésére, amiről fentebb már tettem említést. Ott érződött egyébként a probléma: valamiért időnként dőltem hátra. Idővel rájöttem, nem az elfogyasztott italmennyiség okozta, csak a betonon szédültem. Különben később hogy tudtam volna nyílegyenesen átgázolni a sártengeren, minden különösebb probléma nélkül? :) Visszatérve a fellépőkre, a kisebb színpadon még akadt pár csapat, melyek jobbára már hanyagoltunk, érdektelenség vagy nemtetszés okán. Maradtunk a rég nem látott (esetleg fel nem ismert) ismerősökkel társalgásnál, míg elérkezettnek láttuk az időt visszavonulni sátrainkba. Feltételezem, többekben hiányérzet alakult ki, hiszen több, nap közben szereplő zenekarról se szóltam: ennek okai közt szerepel, hogy
1. nem tudok nagyon mit hozzászólni, sok sületlenséget meg minek hordjak össze?
2. nem rendelkezek tiszta emlékekkel
3. nem néztem meg, mert társaságommal épp a kisállat-áldozatbemutatással múlattuk az időt, tehát minden korsó sörbe belefojtottunk legalább három muslicát. Fejenként. A szerencsésebbeknek légy is jutott…




Elérkezett végül Pünkösd vasárnapja, többen megriadva az elkárhozástól az éjszaka leple alatt sietve távoztak a fesztiválról. Aki maradt, az meg vessen magára, innen már nincs mentség. Az arcokat figyelve kétlem, hogy ez bárkit is érdekelne. Többeknél sokkal nagyobb problémát okoz a másnaposság és a vele járó fejfájás, mintsem a kétes jövővel foglalkozzon. No meg sokan áteveztek a Sabaton csatahajóra, reggeli viaskodásra, hogy diadalittasan térhessenek vissza, mondván: ’meghódítottuk a Dunát, meg a rakpartot is vagy mi a szösz…’




Koncertkezdés az előző napihoz képest is korábban. Benéztünk. Fiatal banda játszik (kiírás szerint I Divine, valójában meg valami egészen más- bemutatkozásról lemaradtunk, szóval utánanéztem: elméletileg a Cauldron volt az, akik éjfélkor szerepeltek volna a kisszínpadon). Valami egész jó oldschool metalt tolnak, melyben azért elférne egy férfiasabb énekhang, mert szegény srác néha olyan, mintha a tökére léptek volna. Na meg kicsit több szólna a gitárból, s elégedettek is lennénk. Ők nem ennyire, hiába vagyunk ott, és még tapsolunk is, pimasz módon megjegyzi az énekes, hogy idáig utaztak Kanadából, hogy negyven főnek játszanak egy fesztiválon. Alapjában jó lett volna a műsor, de hiába. Ilyen korán az embereket annyira érdekelte, mint a világot Kanada sztrájkja az egyik South Park epizódban. Lehet, hogy bőven van valóságalapja e témában is a rajzfilmsorozatnak? :)




Kis pihenő, miközben az asztalnál kedvenc vikinginánk vodka-energiaitaltól felhevülten énekelget, fél percig nem tud nyugton megülni, annyira felpörgött. Amint meghallani a Powerwolf koncertének kezdetét, felcsillan szeme: „Megyek misére” mondja, s már rohan is be. Ahogy teszik sokan hasonlóképp. A banda is meglepődött, mennyien kíváncsiak rájuk- s igen, ez a hazai rajongótábor, vannak bőven. Pedig korábban én se tudtam a zenekarról semmit (ahogy most sem :P). Viszont meggyőző produkció, ami tényleg beillene metalmisének. Még hogy sátánista rendezvény, tessék csak jól megnézni, az ünnephez méltóan, igaz, saját felfogásban, de nem maradt el a vasárnapi mise :) Hangzás, műsor rendben, de érjétek be ennyivel, kezd túl sok lenni a leütött karakter. Ha legközelebb jönnek, tessék szépen elmenni és megnézni őket.




Theatre of Tragedy után szabadon, az Atrocity legénységével kiegészülve áll manapság a közönség elé Liv Kristine. Az új formációt is valami botanikus kertben nevezhették el ’levelek szemeinek’ s végképp nem értem, ez hogyan kapcsolódik a zenéjükhöz. Habár a produkciót figyelve, miközben Liv díva módjára áll középen, szépséges hangját eregetve felénk, lassan földig érő hajú Krull uraság (aki egyébként a férje) időnként már majomra emlékeztető módon ugrál fel-alá a színpadon, miközben a közönséget igyekszik lelkesíteni. (Akkor lehet nem is botanikus kertben, hanem állatkertben jártak??) Erőteljes zenei alapok, mély hörgésekkel és lágy női énekhanggal komponálva - egyféle átmenet az Atrocity (lemezeit tekintve jobbára nehezen értékelhető) korábbi death-metal alkotásai és a goth metal között. Nem rossz, de elviseltem volna Krull csapatának legműködőképesebb produkcióját is, már csak nosztalgia gyanánt, amint nyolcvanas évek slágereinek átiratát zúdítják ránk. Bár a jelen lévők nagy része lehet nem lelkesedett volna hozzám hasonló mértékben…




No, túl sok koncerten voltunk jelen, nehogy már az ivás rovására menjen, ideje időzni valamelyik (azaz bármelyik) pult közelében, kizárólag alkoholtartalmú italt fogyasztva. Mert az nekünk jó. Mert fesztiválon vagyunk, nehogy már vizet igyunk. S persze ideje lenne berúgni is. S akkor minden koncert jó lesz, s majd nem nyivákolok, hogy itt ez a hiba, ott meg az… Közben azért meg kívántam lesni a tehetségkutatót, hogy legalább egy bandát lássak. Mire odaértem, a Magor játszott. Kérdem én, minek nekik tehetségkutató, mikor személyesen láttam, hogy decemberben a Tankcsapda előtt játszhattak a SYMA Csarnokban? Teljesen jól zenélnek, azzal nincs semmi gondom, de ezt a pontot nem értem. Az előbb említett csapatot meg lecsúsztam, mert valami kényszerű csere folytán előbb kerültek sorra. Szóval erről is ennyit, akkor maradjon megint a társaság, meg a sör. Mert megérdemlem. Vagy megtehetem. Vagy mi van?




Hohó, újabb érdekfeszítő pogány banda a nagyszínpadon, szerencsémre időben kaptam az infot, hogy korábban kezdenek, nosza, sietek oda. Orosz folk-metal csapatként ismertem meg az Arkona-t, legutóbbi lemezüket rongyosra hallgattam volna- helyette mp3 formátumba toltam fel a gépre, az lassabban kopik. Meglepő zúzdával indítanak, erre azért nem számítottam. Arra meg főleg nem, hogy a mikrofonhoz egyetlen nőszemély érkezik, nem láttam pontosan, hogy farkas- vagy rókabundával a vállán (Ilyet is szabad? Kiket be nem engednek ide….). És olyan hangon hörög, üvölt, hogy beleremeg az is, ki szilárdan áll a lábán. Erőteljes hangja van a csajnak, legyen szó énekről vagy (jó néhány férfi előadó maga mögé soroló) hörgésről. Kollégával tanakodtunk is, tényleg onnan jön-e az a hang, és ha igen, hogy csinálja. Lehetséges magyarázatok:
A, lenyelt egy sakált egészben
B, nagy merészen fegyver és lőszer nélkül szokása sétálni az erdőben, s ily módon ijeszti el a medvéket – ott gyakorolhatta be
Végül nem tudtuk teljes bizonyossággal megállapítani, de arra a következtetésre jutottunk, talán ne is kérdezzünk rá, mert mi van ha válasza is hasonló horderejű? Köszönjük, elég a produkció, nem hiányzik, hogy azon túl is leüvöltse a fejünket. Kiállásuk volt olyan hatásos, hogy a háttérben készülődő Kalapács zenekar egyik oszlopos tagja, Beloberk István is kijött kis időre a közönség soraiba, megszemlélni mégis mi a franc megy a színpadon.




Majd oroszok le, Kalapács fel. S minden félreértést elkerülendő: sarló nélkül. Nekik csak egy bűnük van: a rock. De az megbocsájtható. Legalábbis ezt tapasztalni, különben már nem zenélnének. Viszont látni őket sokszor, sok helyen, mert a magyar közönség igényli őket. Saját dalaik mellett persze elmaradhatatlan része a koncertnek elővenni pár régi Pokolgép esetleg Omen nótát, melyek még Józsi nevéhez köthetők. De hogy ki ne essünk a ritmusból- és a fesztiválról szóló híresztelésekhez hű maradjon a program, ismét sátánistának kikiáltott banda kellett következzen. Pedig jobban illik rájuk a Thrash titánjai megnevezés. Biztos filippino-amerikai származásukból fakadó előítéletek miatt kapták a negatív jelzőt- ami bizony nem szép dolog. Származás alapján elítélni, anélkül hogy némi figyelmet fordítanának rájuk előbb? Eszement produkcióval érkeztek, akinek nem volt elég a zúzda, most kapott rendesen az arcába. Lehet, hogy mégis ördög bújt a vonójukba?




Könnyedebb vizekre eveztünk, miután egy viszonylag új hazai folk-metal csapat (Virrsztók) vidította a népet a kisszínpadon, a nagyra a stílus egyik közkedvelt finn képviselője, a Korpiklaani állt ki. Nesze nektek, már megint csak a züllés. Nem elég a sok szégyentelen, meg pogány? Jönnek ezek a finnek, táncra perdítenek, de megfigyelted, miről is énekelnek? Már megint csak az ifjak megrontása. Sör (Beer, beer), Vodka, meg a további ivászat (Joudaan Viinaa), és ha nem volt elég, hozzatok még sört (Bring us pints of beer). (Pont ezért szeretjük annyira, hehe.) Ez kell a mai fiatalságnak, fittyet hányva az intő szavaknak, tele a sátor és vidáman táncolnak, csápolnak, fáradhatatlanul. A finnekkel való nyelvrokonságunk pedig megkérdőjelezhető, de abban biztosak lehetünk, nagyjából úgy írják szavaikat, ahogy mi részegen igyekszünk magyarul gépelni… S míg szégyenszemre nem saját, hanem finn népzenei alapú metalra vigadtunk, rá kellett döbbennem, hogy pár sör után már horvátul is jól nyomom. Legalábbis aktuális társaságom szerint- nekik anyanyelvük, csak jobban meg tudják állapítani…




Alighogy levonulnak a finnek, jöhet a vikingüldözés. Megint egy svéd banda (Amon Amarth), akik zenei stílusát tavaly nyáron sikeresen elneveztük rénszarvasszexmetal-nak (okát ne kérdezd, nem emlékszik egyikünk sem). Szintén a kifejezetten népszerű kategóriába tartoznak felénk, szinte megőrülnek értük. Ha már korábban említettem a bugyi nedvesítő bandát, itt illik megjegyezni, ők még az Eluveite-n is túltesznek a témakörben. A koncertet élvezi a nép, tényleg jó a műsor- akárcsak a tavalyi (iszonyatos hangerővel zajlott) Rockmaratonos fellépésük. De mégis, nem is az a tipikusan könnyed zene, mi lehet a sikerük titka? Ideje lesz skandináv felfedező körútra menni, csak hogy kiderítsem.
Továbbiakban még a kisszínpad fellépőibe elvétve belelestünk, miközben a fesztivál utolsó óráit kihasználva már ideje lett volna teljesíteni, amit eddig nem sikerült: hányásban fetrengeni. Ez végül elmaradt, még láttam egy keveset a Manticora-ból, ami meggyőzően hatott arra, hogy ősszel nagyobb figyelemmel kísérjem őket, amint újra Budapesten játszanak majd. Illetve a hazaiak közül zeneileg talán legextrémebb formáció, a Damned Spirits’ Dance fellépéséből sikerült még valamennyit elcsípni. (Na szép, ilyen nevük van, és ők meg se lettek említve a gonoszak listáján).




A bővebb jellemzést viszont kénytelenek lesztek nélkülözni, elvégre eredeti szándékom szerint bulizni mentem, minden felelősség nélkül. Azaz egy volt: jól érezni magam. Ezt sikerült is. A felhozatalhoz képest szabott jegyárral elégedettek lehetünk. A technikai malőröket ki hogy fogadja, vegyük hozzá figyelembe, hogy elég új kezdeményezés volt, a következőre minden bizonnyal jobban fel tud készülni a szervezőség – az idei problémák figyelembe vételével. Minden elismerésem a biztonsági szolgálat felé: máshol is szívesen látnám inkább őket. Kedvesen, emberi módon álltak a dolgokhoz, nem keltették a feszültséget. Stagediving esetén is csak mosolyogva figyelték, mily jól szórakozik az ifjúság, nem kezdték eszement módon levadászni az illetőt a kezek tengeréről. Arra figyeltek, amire ténylegesen szükséges, nem pedig hangulatunk lehúzására törekedtek. Ami pedig a zenekarokat illeti, mivel lehetne még bővíteni a listát, hogy teljesedjen a csúnya, gonosz, megrontók névsora? Mindenképp szóba jöhet az erkölcstelenség angol bölcsője (Cradle of Filth); a magát holdvarázslatként emlegető, (szemünket gyönyörködtető) szeméremsértő színpadi látképpel kiálló portugál banda (Moonspell); a gyorsétteremből zenekarrá avanzsált dán brigád (Dimmu Burger, izé Borgir) és nem utolsó sorban az Ace Ventura c. film szebb napokat is megélt sztárzenekara, mely a kannibalizmus betiltása óta úgy lefogyott, hogy zörögnek csontjaik (Cannibal Corpse).

Részemről ennyi volt a móka mára, reméljük egy év múlva repeta. Ennyi durvulat után ideje kicsit könnyedebbre venni a figurát, talán óvodás rendezvényeket fogok látogatni. Mert milyen jól is hangzana, ha pedofil-sátánistaként emlegetnének, s még be is kerülhetnék valamely közkedvelt celebműsorba. Csúcsszupi, nemde? Addig ha valakinek ellenvetése, véleménye, mondanivalója van, keressen nyugodtan, elismerően bólogatok majd, hogy igen, neki van igaza, miközben szemeim forgatva azon jár agyam, mikor hagyja már abba, hogy mehessek dolgomra. most például megyek, s imádkozok egyet. A porcelánistnehez :P

A képek dekorációs célt szolgálnak, nem időrendi sorrendben jelennek meg, s nem minden esetben azt ábrázolják, amiről az adott szövegrész szól!

[Tovább a képekhez...]
Képeket készítette: Rage

Szapy - 2012-03-02 (02:35)

Hozzászólások :
Nincs hozzászólás.

Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!
Üdvözöllek, vendég \
Felhasználónév

Jelszó

Jegyezd meg
Rejtett mód
Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Partnerek : \
metalindex

Get Adobe Flash player

Crazy Mama

rockmaraton

hammer

Keresés \

 Tagok kedvenc együttesei \
1.Tankcsapda (4859)
2.Metallica (4820)
3.Ossian (3899)
4.Depresszió (3649)
5.Pokolgép (3644)
6.Nightwish (3591)
7.Kárpátia (3405)
8.Iron Maiden (3391)
9.Road (3302)
10.Rammstein (3267)
[Tovább...]

metalindex


Impresszum - Szabályzat - Médiaajánlat