Hírek Tagok Chat Fórum Képtár Cikkek Koncertek Zenekarok BejelentkezésrssMagyarEnglish
Plakátok : \
Lowland Fest 2024

XXX. Rockmaraton

S8 Underground Club

[Tovább...]
Neckbreakers Ball 2011 - Budapest, Club202 \

Először jutott el hozzánk a Neckbreaker’s Ball elnevezésű koncertsorozat, melynek zenekari felhozatala már önmagában csalogató, akár az idei, akár a korábbi években bennünket elkerülő rendezvénysorozatról beszélünk. A budapesti állomás egyben kísérletnek is megfelelhetne: mennyire képes befogadni a helyi közönség egy stílusban vegyes összeállítást, illetve (hajlandó-e) egy évben akár másodjára is ellátogatni egy-egy zenekar, avagy kedvence koncertjére? (A hat banda közül idén öt már járt nálunk, ehhez társult – talán többünk bánatára- a Death Angel helyett a svájci hardcore/thrash Gurd ). A nagy kérdésre persze ezúttal sem derül ki egyértelmű válasz, vajon a rajongást kontra lustaság állapot vagy a pénztárcák vastagsága a fő tényező, mellyel számolnia kell manapság a szervezőknek? Az esemény végeredményét nehéz lenne egy szóban leírni, mindenképp érdekes, vegyes és meglepetésekkel teli estének nézhettünk elébe.

omnium



Az estét (meglehetősen korán) nyitó Omnium Gatherum első ízben is piros betűs ünnepen, méghozzá május elsején tette tiszteletét nálunk, ráadásul pont a Club 202-ben, akkor a Rotting Christ társaságában. A jelenlegi közönség számára nem is volt oly ismeretlen, szemmel láthatóan gyűltek előre az érkezők, s nem csak látszólag élvezték a finn csapat produkcióját. Ha a zenét kellene jellemeznem, nagyon is ráillik a dallamos death metal megnevezés. A műsort viszont nehezebb behatárolni: nem zseniális, nem eget rengető, de valamiért mégis lebilincselő tudott lenni. Arra viszont azóta sem jöttem rá, miben rejlett a varázsa- a dalaikat utólag hallgatva sem. Bemelegítésnek viszont tökéletes, bár gyakrabban tapasztalnék ilyen kezdést. Az énekesük (Jukka Pelkonen) megtestesíti a frontember fogalmát is: miközben a csapat elsősorban a zenéért felelt, ő határozottan kommunikált a közönséggel, igyekezett fenntartani az érdeklődést. A végére talán túl sokszor is (azaz kb dalonként) dicsérte a színpad elé gyűlteket, mekkora metal-rajongók, micsoda közönség. Egy biztos, mindkét fél jól érezhette magát már kora este.

gurd



A Gurd legénysége nem tökölt sokat, könnyed felvezetés, az első percekben a nyár eleji Metalfesten is szerepelta Rage-re emlékeztettek, nem is annyira a zene, hanem inkább az énekes-gitáros V.O. megjelenése és kiállása miatt (érdemes ránézni, van némi hasonlóság közte és Peter "Peavy" Wagner között). Viszont hamar átlendítettek e gondolatomon, mikor már erősen Sepultura hangzásra váltva folytatták, majd fellépésük végéig kőkemény thrash metalt (némi core beütéssel) toltak az arcunkba, olyan erővel, hogy arra a holtak is kimásztak volna sírjukból – bármily morbidan is hangzik ez, az adott nap tekintetében. Nem lenyűgöző, hanem letaglózó produkcióval álltak ki, meglepően, kicsit másképp, de méltó módon pótolva a Death Angel hiányát. Ha úgy közelítjük, nem kell mindig a ’megszokottnál’ leragadni, jól jött ez a kis vérlázító zúzda. Ha a jelenlévők közül másnap többen nyakizom-fájdalomra panaszkodnak, ne csodálkozzanak, megalapozták a srácok :)

mercenary



Ezt követően a márciusi Power of Metal egyik résztvevője, a Mercenary vette át a terepet, viszonylag könnyű helyzetben: a nép már kezdett bemelegedni. Ha csak szinten tartásra játszanak, se rontottak volna el semmit. Felkészületlenségem átka, vagy épp egyben szerencséje, hogy újabb élménnyel gazdagodhattam. A dán brigád valamelyest könnyebb és melodikusabb muzsikát tolt arcunkba, legalábbis a Gurd-hoz képest, de a tüntyi-prünyti vonaltól azért igen csak távol áll. Van bőven erő a riffekben, a ritmusszekcióban, s mellé társul olyan ének, mely sajnos ritka - de annál inkább megadja az ízét: a hörgés-kiabálást valódi, dallamra épülő hangok váltják. Bizony, ebből van kevesebb- vagy csak mi nem tudunk róluk. Ha példát kellene említenem, utoljára talán a Five Finger Death Punch felvételein hallottam ehhez hasonlót. A csapatot alapból nem ismertem, így a korábbi felállást sem: 2009-ben távozott a billentyűs és az egyik énekes. Amennyiben nem tévedek, az előbbi szerepét jelenleg is samplerrel oldották meg. Ha minősíteni kellene a fellépőket sorrendben, akkor mintha csak a legjobb lenne eddig a sorrend, ahogy haladunk előre, úgy kapunk egyre jobbakat. Ideje kicsit jobban elmerüljek a Mercenary munkásságában, bezzeg ha előre tudtam volna, mire számítsak …

varg



A farkasokkal táncoló, akarom mondani, farkasoknak álcázott német viking-metal csapat már nem volt oly idegen számomra, habár idén nem, csak tavaly sikerült elcsípnem őket, már akkor maradandó emléket hagytak. Mind a koncert hangulatával, mint a pécsi dedikálás során tapasztalt vidám természetükkel. Bár a stílusmegnevezés kicsit hiányos, hiszen sokkal inkább hajlanak a black metal felé. Nem épp kislányos zenei világuk mégis megnyerően hat a népre, mert észlelni, az utóbbi időben mennyit növekedett rajongótáboruk, s egyáltalán dalaikat is mennyire ismeri a közönség. A Varg relatív átfogó műsort adott munkásságából, így került setlistre főképp a Wolfszeit és a legutóbbi Wolfskult több dala is, de a Blutaar sem veszett el a felejtés homályában. Hogy fokozzák a hangulatot, illetve a nép aktivitását, sokat nem is kellett győzködniük az ifjakat a ’Wall of death’ megvalósításához sem… Farkasok ide, zúzda oda, a koncert egyik fő eleme mégis egy igen csak érdekes meglepetés volt: amikor Rammstein-dalba kezdett a banda. Honnan jött nekik jó kérdés, de mindenképp érdekes volt az ő felfogásukban előadott verziót hallani. Ezt is jól fogadta a nép, de érezhető volt a döbbenet, mert erre tényleg senki sem számított…. Nekem bejött a buli, aki minden alkalommal látta őket, jó kérdés, mennyire bírja még, de lehet, most egy időre nélkülözni kell őket, ha saját belátásukra hagyatkoznak: nem szeretnék túlzásba vinni, s az elmúlt két évben négyszer voltak itt, úgy vélik, szükséges némi ’pihenő’. Itteni népszerűségük még inkább a feltörekvő stádiumba sorolható, de igény lesz még rájuk, az garantált :)

Eluveitie



Az Eluveitie azon folk-metal zenekarok közé tartozik, mely folyamatosan minőséget produkál, sőt eddig csak felfelé ível. Nem csak a népszerűségük, hanem maga a színvonal - ennek fényében persze hogy kíváncsian várom az új nagylemezt is. Nem is lustálkodott sokat a banda, hiszen folyamatosan a felvételeken dolgoztak, a turné kezdéséig, majd indultak útnak, hogy ’újra meghódítsák’ Európát. Személy szerint három évet vártam, hogy újra elcsípjem őket, pedig évente legalább egyszer megfordultak kis hazánkban, s minden alkalommal biztosítva a közönséget rajongásának alapjáról. Egyetlen dolgot hiányoltam az est folyamán: új dalt. Azt bizony mind rejtve tartják még, így az eddigi munkásságukból összeállított műsorral kellett beérjük. De hogy ne a csalódottság érzése maradjon bennünk, ügyesen tereltek: többek közt a koncerten ritkán játszott (nálunk pedig talán még sohasem) ’Calling the rain’. Élőben a lemezhez hasonlóan hatalmasat szólt a ’Quoth The Raven’, elmaradhatatlan volt, hogy sorra kerüljön a ’slágerek’ közül az Inis Mona vagy épp a Thousandfold, de a koncert hangulatához nagyban hozzájárult pl. az ’Omnos’ is. Zseniális dalok sora, melyeket valóban nehéz megunni, s igaz rájuk, ahogy önmagukat jellemzik: New Wave of Folk Metal, azaz az új hullám. Nem a humpa-lumpa bulialapokra építenek, hanem a színtiszta zenei élményre, egy olyan sajátos felfogásban, melyet kevesen képesek hozni. Chrigel rengeteget és meggyőzően kommunikált a közönséggel, s ha már ’nyaktörők bálja’ akkor helyénvaló egy circle pit, mely meg is valósult- főleg, hogy a legaktívabb személynek vodkát ígért :) Zseniális csapatot láthattunk a színpadon, pedig 8fő, megannyi hangszer (egyik kedvencem lett pl. Anna hurdy-gurdy-ja), s nem utolsó sorban a közönség összhangja szükséges az eredményes szerepléshez. Ők odafenn kitettek magukért, akár külön-külön a tagokat, akár egyben a zenekart nézzük. Nagy szerencsére a hangzás is megállta a helyét, s nem az fájdította fejem/szívem, hogy valami hiányzik, vagy nem hallatszik. Esetleg fáradtak voltak? Nos, ez benne van a pakliban, hiszen most szinte minden nap, ráadásul más országban játszanak. Ehhez képest viszont nagyon kitesznek magukért, panasz nem lehet rájuk.

Dark tranquility



A koncepció alapján headliner-nek számító Dark Tranquility számára itt bizony fel volt adva a lecke. Minden kétséget kizáróan hatásosan robbantak be a színpadra, s iszonyat energia áradt a színpad irányából, mögéjük pedig nem hatalmas molinót függesztettek, hanem jól összeállított (animáció-) vetítéssel emelték a látvány színvonalát. Az összkép önmagáért beszélt, profi kiállás, s hozzá legalább annyira meg is szólalt a banda. Élőben korábban soha, legfeljebb otthon, felvételről füleltem, hangulattól függően, mit produkálnak. Ez az élmény viszont maradandó, bizony könnyen magával ragadott. Ellenben érezhető volt, hogy ezúttal nem ők vitték a prímet, vagy ennyire nem nyitott a nép, mert érezhetően megcsappant a közönség- az előző két zenekar vitte a prímet, de leginkább az Eluveitie. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a mostanság divatos metalcore egyik fő alapját képező banda valóban értékelhetőt alkotott, s nem csak a rutinnak köszönhető az, amit produkálnak. Nagy kár, hogy a mai ifjak ezt valamelyest félreértelmezik, s ’majd mi megmutatjuk’ módon elviszik valami förtelmes irányba, melyet mégis bekajálnak az emberek. Ilyenkor vetődik fel bennem a kérdés, talán én öregszem? Meghallok egy ilyen zenekart, elkap a hangulata, értékelem a műsort, mert minden a helyén, s valóban zenéről beszélünk. Egy dalcímet nem tudnék említeni (de ha minden igaz, olyanok kerültek a palettára, mint pl. Terminus, In my absence, Lost Apathy, Blind at heart), mert nem azon volt a fókusz, egyszerűen csak magával ragadott a lendület. Valójában sosem a címeken a hangsúly. Az érzésen, Legalábbis nálam. Majd hazaérve újra előveszem a dalaikat, s ugyanazt érzem, szóljon az a dal az elmúlt években kiadott bármely lemezükről. S arra döbbenek rá (ismét), mennyi jó zene van, s mennyi felett siklunk át. Mikor milyen okból. De a trendet követni? Az a legnagyobb marhaság, persze hiába magyarázom, aki nem érzi a zenét, annak a véleményem úgysem ér fabatkát (sem).

[Tovább a képekhez...]

http://www.omniumgatherum.org
http://www.gurd.net
http://www.mercenary.dk
http://www.varg.de
http://eluveitie.ch
http://www.darktranquillity.com
http://www.neckbreakersball.com

Szapy - 2011-11-03 (04:29)

Hozzászólások :
Nincs hozzászólás.

Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!
Üdvözöllek, vendég \
Felhasználónév

Jelszó

Jegyezd meg
Rejtett mód
Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Partnerek : \
metalindex

Get Adobe Flash player

Crazy Mama

rockmaraton

hammer

Keresés \

 Tagok kedvenc együttesei \
1.Tankcsapda (4859)
2.Metallica (4820)
3.Ossian (3899)
4.Depresszió (3649)
5.Pokolgép (3644)
6.Nightwish (3591)
7.Kárpátia (3405)
8.Iron Maiden (3391)
9.Road (3302)
10.Rammstein (3267)
[Tovább...]

metalindex


Impresszum - Szabályzat - Médiaajánlat