Milyen jó dolog lemezboltban dolgozni, kedvére hallgathat az ember mindenféle trágya zenét naphosszat - hangzott el ’Nick Hornby: Pop,csajok,satöbbi' regényének azonos című filmadaptációjában. Nos, magam is átéltem, s még vissza is sírom azt a korszakot. A hiányérzet persze valamelyest pótolva, ahogy sorra érkeznek a különféle promok. A választás persze szabad(abb), s könnyen megeshet, hogy új kedvenceket találok. Vagy mintha csak imádnám sanyargatni magam, bizony rendszerint előfordul, hogy kínzom idegzetem és hallószerveim egyaránt. Ezúttal a hazai alternatív rock táborát erősítő (=növelő?) Nils zenekar Halálkirály című kiadványa került a górcső alá. Ohó, velük már foglalkozik a szélesebb körben, országos szinten elérhető média (rádió, tv), figyeljek oda, mit írok! Nehogy valaki lelki világába gázoljak...

Egész pöpec kis lemez, mint az a tucat, amihez már szerencsém volt. Tök kellemes hallgatnivaló, csak valami hiányzik. Ja igen, tudom. A francba is, a vadkender-származékok is tiltottak. Pedig milyen szépen tud tőle mosolyogni az ember, s mennyit segít az érzékeken! Hát még a fantázián, az idő meg szinte végtelen. Segítsetek, mit tegyek? Hm, abszint? A zöld angyallal akarok zenét hallgatni! De ha már felvidéken jártok, hozzatok mellé pár sört is, mert azt is szeretem, jó lesz lekísérni. Ja, hogy letértem a pályáról,a lemezről volt szó. Meg a zenekarról. Pillanat, s már folytatom is. Csssszt, korty,korty,korty,korty...

Mit is érdemes tudni a bandáról? 2005-ben alakultak, s állításuk szerint nevüket a norvég jazz-trombitás, Nils Petter Molvaer nyomán vették fel, mert az barátságos, ám borongós, északias csengésű, tömör, jó kiállású név. Bizony, még csak nem is a tiszteletről van szó. Szegény kortárs zenész, ha ezt tudná (nem mellékesen a csapat munkásságát ismerné), lehet forogna sírjában, pedig még meg sem halt. Lehet jobb lett volna maradni Nils Holgersson-nál, s senkit nem érne bántódás- mi elfogadjuk, a gyerekek meg még nem értik

Picit haladjunk tovább a biográfián: "Első koncert szintén decemberben (2005), ezzel üstökösként berobbanva a budapesti underground zenei élet eperkarikákkal és csokoládétörmelékkel meghintett krémjébe." - Olyan cuki megnyilvánulás, minden bizonnyal hatalmas sikert arat a Bravo Girl, Popcorn, pride.hu, esetleg a Velvet.hu olvasóközönsége körében, csak épp a rock és az underground világban nem igazán állja meg a helyét. Természetesen az alternatív rock könnyedén bekerülhet a kereskedelmi csatornákhoz is, sőt, mostanság túl sokat is kapunk belőlük a nagy probléma a tömegtermelés, az egyediség hiánya. Annyira érezni, hogy egy kaptafára épülnek, ahogy ez jelen van több stílusban. A baj, hogy ezt is meg lehet kajáltatni a néppel és szép számban megmozdítani őket, mert ennyire irányíthatóak. Ez a megfejthetetlen szeméttenger, lehet örök rejtély marad számomra, s egyre kevésbé reménykedek, de figyelem, érkezik-e még az a nem várt idegen, amely változtathat e helyzeten. S most csak kiragadtam egy bandát a sok közül. Egy olyat, mely a feltörő fázisban van, s büszkélkedhet azzal, hogy a hasonló stílusú - de média által már kellően promotált Vad Fruttikkal, Kaukázussal, illetve azzal a 30Y-al, melynek koncertjein általában masszív fűszag terjengett, akármerre sikerült akaratomon kívül is belecseppennem. S persze szerencséjükre bekerültek még azon egy, hangsúlyozom, egy 'kiemelkedő' banda elé, amely letette mindenkinek az alapot (Kispál és a Borz), illetve későbbiekben a Kiscsillag, mely már afféle halványabb utódja. Milyen is viszont maga a lemez? Nézzünk bele picit a dalokba!

Szóljon arról - Fájdalmas, mint a 'Szomorú vasárnap'. De komolyan. Na tessék, máris értem a lemez címét, ez tökéletesen hozzá illő dal... Nem szabad sokat erőltetni, a legelképzelhetőbb (ideális) célközönsége az amúgy is 'mély depresszióban tengődő emo-ifjak' a 'dark-osok' na meg azok az igazi halálmadár goth-ok. Nem utolsó sorban érvágásra készülők bíztatására is kiválóan alkalmas, úgyhogy megkérném, aki nem bírja a szomorú hangvételt, egyértelműen maga alatt van, azonnal hagyja abba a dal hallgatását!

Viharban - Tartalmas, s érzésen alapuló. Egész könnyen befogadható, megjegyezhető. Lágy billentyűs alap, bonyolultságot mellőz gitártéma, feltörő düh. Óh, igen, az érzés. Tudom én milyen ez, meg is ragad, az érzelmes típusokat, na meg a fiatal, öltözködési kultúrában további nevelésre szoruló, nagyon alter lányokat mindenképp. Én is nagyon tudom szeretni, fél tálca sör után kifejezetten.

Gyilkolom - Na végre valami! Semmi nagy bonyolultság, de legalább a zene-ének összeállítás is hozzátesz az ötletes dalszöveghez. A gitárfutamok, dallamvezetés, dinamika s vokál alkot egy értékelhető összképet. Bár a dal végére nem maradhat el a klisé, mely fél perc alatt 'gyönyörűen' lehúzza azt, amit addig felépítettek...

Milyen már - Úristen, ez milyen már? Ahogy elindul, csak azt kérdezem: mi ez a nyál? Persze úgy kb. egy perc után próbálnak valami erőt is belevinni, de amint odafigyelek a szövegre, nem tudom eldönteni, nem értem a nyelvezetét vagy mi a baj? Nem csodálkoznék, ha ez lenne a következő nagy sláger, melyet majd az FM-frekvencián is fogható ismertebb kereskedelmi rádiók leadhatnak (akár) naponta, vagy erre készülne egy következő klip, amit majd sok százszor fog lejátszani az MTV, de akár a VIVA meghódítása is esélyes...
"Nem adom a szavamat,de szeretem a csajom, ahogy szédíti az agyam ő meg szereti ha hagyom...' - mekkora szöveg s dal lehetne, ha nem egy popmaszlaghoz hasonlítana az összkép, s közel sem éri el azt a hatást, amit hasonlóan egyszerű sorokkal, mégis sokak figyelmét megragadó módon sikerült Lukács Lacinak pl. a Mindig péntek c. dallal. A különbség sajnos nagyon érezhető... Mintha az lenne az alapelv, hogy a ’ A lényeg mindig a mondanivaló.’ Most komolyan, ahogy a dal megszólal, újra és újra, felmerül bennem a kérdés, ki adott ihletet? Fluor Tomi?

Legalább - Egy újabb nóta a lemezen, melynek legalább a szövege érdekes. Legalább olyan fura, mint amit bárminemű tudatmódosítás során össze tud hablatyolni az ember. Legalább annyira nem emeli az eddig kialakított összképet, mint bármely eddig elhangzott dal. S már a lemez felénél tartunk. Mi jön még? (Megemlíteném, gyengébb idegzetűek/gyomrúak, erősen vizuális típusú személyek számára étkezés közben határozottan nem ajánlott!)

Mozog - Ó, persze hogy marad a jól bevált sablon. Mintha minden dalnak annyira hasonló felépítés kellene. Lágyabb zenei szakasz, énekkel, azaz valami narrátor és ének közti állapot, persze dallamos, tehát némi képzettséget igényel, s ebből váltunk át erősebb refrénre, ahol a dallamos kiabálás és valami gitártépés hallható. Mindezen szakaszok szabályos ismétlődése, majd a végéhez közeledve bonyolítsuk meg egy kevés effekttel, szóljon másképp, de valójában még most is ugyanazt kapjuk az arcunkba.

Nem várt idegen - "Hét feje van és mindent eléget élve" avagy indul a dal. Mintha valami sárkányról szólna, de nem Süsü a téma, mert ő egyfejű, s nem az asszony, mert a házisárkány is csak egy fejjel rendelkezik. Tehát a hírhedt hétfejű. De a folytatásában: "Másznak a napok, napok után, át a rongyokra szakadt tudatomon. Zörögnek bennem a gondolatok, beszáradt takony az agyam" – Most mi van???? Ezek után már csak az merül fel: mit szedtek be, hogy ekkora 'trip' halad végig a dalon? Ilyet kérek én is! :) Komolyan mondom, eddig ez a legmeggyőzőbb. Pedig túl tiszta vagyok még most is... Ideje lesz valamit tolni az arcomba. Ettől független legalább valami kellemes, ami tényleg tetszik, még ha nem is értem mi szülte. Vagy de. :)

Megalvadt - A szövegvilága, s dallamvilága cseppet sem alvadt, sokkal inkább a témára utal a cím. A csodálatos, jól bevált akkordok, á, dehogy hallottuk ezeket kismilliószor, minden hasonlóság kizárólag a véletlen műve. Na, írjak csak meg ilyen kedves en, s megkapom magam is a jelzőt, mely a refrénben szerepel: F*sz! Ejnye-bejnye, így káromkodtok is, most mégis? Fiatalkorúak is hallhatják a lemezt, mit fognak szólni?

Utolér - WTF kategória. Lassú és vontatott. (Nem doom, csak fájdalmas. Hallgatni is.).Pár hang folyamatos, azaz monoton ismétlődésére valami kis szövegelés, majd kisebb gyermekkórusra hasonlító effekttel torzított hang, majd szintis alapokkal egy folyamatosan ismétlődő mondat, mely pl. határozottan gyakori az elektronikus zene tömegtermelt 'slágereiben' csak még mindig nem jöttem rá, mi szerepe/értelme van egy olyan alter bandánál, amely az előbb még a gitártépéssel bizonygatta, hogy valami élő zenét játszanak?

Ennyi került az új nagylemezre, mely valóban jó, valóban alter, s van benne mondanivaló, csak valahol elveszett a lényeg, s egy tucat az 12. Vagy néha több, a mai infláció mértéke és áremelések mellett… Kicsit több egyéniség, kevesebb kommersz, s máris jobb lesz. Persze az meg nem fog kelleni a ’közmédiának’. Ezt éljük, régóta. Mit lehet tenni? Gőzöm sincs, de azt tudom, hogy most marha jól esik már zenét hallani, pl. az új Alice Coopert. S kétlem, hogy e cikk után valaha is meg kellene jelennem Nils koncerten. Sebaj, majd a sörhasú cimborákkal elleszek valami füstös kocsmában, azok még a pénztárcánkhoz is jobban igazodnak, mint a multi-kulti underground helyek. Illetve maradnak az őskövületek, és továbbra is tartjuk a mondást, mely tényleg zenéhez köthető: Amíg ez a föld kerek, mindig lesznek rockerek! Meg sör! Böfff…. Bocs. Na, szerintem nyitok még egyet… Legyen már igaza a pletykáknak, hogy mindig be vagyok b***va…

Nils – Halálkirály (2011)
01 – Szóljon arról
02 – Viharban
03 – Gyilkolom
04 – Milyen már
05 – Legalább
06 – Mozog
07 – Nem várt idegen
08 – Megalvadt
09 – Utolér

Értékelés:
10/5

http://nils.hu