Linkin Park

A Linkin Park Thousand Suns nevet viselő turnéjának egyik legfontosabb állomása volt a Nickelsdorfi koncert. Már másfél napja koptattuk a fesztivál porát, amikor elérkezett a június 11, szombat este 11 óra, és kezdetét vette a Linkin Park koncert. Több, mint egy órával a kezdés előtt nekiindultunk a Kék Színpadnak, ahol hatalmas tömeg fogadott bennünket. A hangulat leírhatatlan volt, a hűvös idő ellenére több tízezer ember sörrel a kezében várta az első nap legnagyobb durranását. A színpad hátterében kiépített hatalmas kivetítőn fekete-fehér előre vágott felvételek konferálták fel és kísérték végig az egyes számokat. A koncert introját a The Requiem című szám adta, és rögtön a húrok közé csapott a banda a Papercuttal. Annak ellenére, hogy a terep közepén tudtunk csak megállni, és emiatt a kivetítőből nem sokat láttunk, azt érzékeltük, hogy hatalmas show-t kreáltak a srácok. A Lying From You és a Given Up alatt már láttuk felszállni a porfelhőt, amit a pogós-ugrálós tömeg gerjesztett. A "régebbi" dalok után megszólaltak a 2010-es album legjobb dallamai is, úgy, mint az Empty Spaces, a When They Come For Me, a Jornada Del Muerto, a Waiting For The End, a Wisdom, a Justice and Love, az Iridescent, és végül a The Catalyst.

A klasszikusok sorában nagy elismerést aratott a közönségnél, hogy a banda a számlista összeállításánál visszanyúlt egészen a Hybrid Theory című első albumáig. Ez már a kezdésnél megalapozta az egész koncert hangulatát, utána pedig felcsendültek a "himnuszok" is: a Crawling, az In The End és a One Step Closer. Valószínűleg mindannyiunk nevében beszélek, ha azt mondom, hogy nagyon vártuk a Points Of Authority-t is, hiszen az elvileg egy alap koncertes nóta. Sajnos a sorból ez kimaradt, de az összesen 22 szám zárásaként a One Step Closer tényleg nagyot ütött. A banda összes tagja nagyon odatette magát, Chester hangja pedig élőben is ugyanazt hozza, mint egy CD-n. A koncert közben semmilyen kontakt nem volt a közönséggel, de a végén Chester beugrott a kordon és a nézők közé, pár ember pedig volt olyan szerencsés, hogy kezet foghatott vele. Természetesen dobverők és gitárpengetők is hullottak a színpadról. Egy biztos: olyan előadók után, mint a Pain, a Hammerfall és a Guano Apes, a Linkin Park méltó zárása volt a Nova Rock fesztivál első napjának, és mi magyarok csak sajnálhatjuk, hogy a srácok eddig nem jártak még kis hazánkban.

Korn

Elérkezett a fesztivál második napja, amin a főkoncertet a Korn adta. Az előző napi Linkin Park koncertből kiindulva hatalmas tömegre számítottunk, ezért másfél órával előbb érkeztünk a Kék Színpadhoz. Mivel a Kornnal párhuzamosan a Piros Színpadon a 3 Doors Down és a Flogging Molly zenélt, a két színpad között eloszlott a tömeg, mégis a Kornon még a Linkin Parknál is brutálisabb mennyiségű ember zúzott. A közönség soraiban megszaporodtak a skót szoknyás férfiak, és a kancsó méretű másfél literes fröccsök. A koncertet a Blind című szám indította, és 10 kiló vécépapír, amit a tömeg nyakába szórtak. A heringeffektus és a pogo kikerülése végett az első három számnál próbáltunk átfurakodni oldalra, hogy jobb helyünk legyen, úgyhogy nálam itt volt egy kis black-out. :) A második dal a Here To Stay volt, aztán jött a Pop A Pill és a Freak On A Leash, aminél már tényleg beindult a közönség. Az énekes Jonathan Davis skót szoknyában és hosszú gumicsizma szerű képződményben lépett színpadra a jellegzetes mikrofonjával. Érdekes módon az üvöltős részek nem jöttek át annyira, mint amennyire reméltem, de a zene így is nagyszerű volt. Állíthatom, hogy főleg a klasszikus nóták csendültek fel a koncert alatt, így az egész diszkográfiát átfogó számlistát sikerült összeállítaniuk.

A For You-t, a Got The Life-ot, a Somebody Someone-t, a Ball Tongue-t és a Falling Away From Me-t élőben hallgatva feledtette velem a 2005-ös Sziget Fesztivál balhéba fulladt koncertélményét, amit utána sokat emlegettünk. Élőben a Get Up című szám ugyanolyan progresszívre sikeredett, mint az eredeti track, a Y'all Want A Single zárásként pedig tökéletes volt. A banda meglepetése egy hét számból álló montázs volt, amiben mindegyik szám első versszakát és refrénjét adták elő, így a közönségnek nem lehetett olyan érzése, hogy másfél órába túl kevés szám fér bele. Amit hiányoltam, az a táncikálós Word Up című szám, akkor lennék 100%-ig elégedett a koncerttel. Mindenesetre még így is mérföldekkel fölülmúlta a számításaimat.

In Flames

A fesztivál egyik headline-ját adta az In Flames, ehhez képest az utolsó nap délutánjára időzítették a fellépésüket. A kezdés előtt két órával a fanatikus rajongók a Kék Színpad bal oldalánál lévő dedikálósátorhoz zarándokolhattak, és gyűjthettek aláírást az előre kiosztott autogramfüzetbe. A banda meglepetésként az új album borítóját ábrázoló matricát és egy fényképet adott ajándékba, amin a zenekar tagjai voltak. Sajnos a dobos Daniel hiányzott a sorból, mivel mostanság született meg a második gyermeke, így szabadságolta magát, helyét pedig egy beugró vette át, akit szidni nem lehet, mert tisztességesen szétszedte a dobokat a koncert alatt. Itt találkozhatott a közönség először testközelben a régi-új gitárossal, Nicolassal is, aki a végleg kilépett Jesper helyét vette át nemrégiben. A hét ágra tűző nap és a dög meleg ellenére a fiúk nagyon jókedvükben voltak, a fellépés előtt 10 perccel még egy fotót is csináltak magukról a backstage-ben, amit a hivatalos Facebook oldalukra is kipostoltak. A koncert közbeni "közjátékok" sem maradtak el. Meg kell jegyeznem, hogy a dedikálósátornál is szívélyesen fogadták a rajongókat, köszöntek, mosolyogtak, kezet foghattunk velük és fényképezni is lehetett őket.

Előttük közvetlenül ugyanezen a színpadon az Escape The Fate zenekar lépett fel, akikről életemben nem hallottam még, de nagyon elmebeteg showt adtak elő. Az egyik gitáros a keverőállvány tetejére küzdötte fel magát a tömeget elválasztó biztonsági kordonon át, és onnan nyomta végig a fél koncertet. A kamerások is szórakoztató felvételeket juttattak a két oldalsó kivetítőre, a tömegből érdekes arcok bukkantak elő. Mindezen felvezetés után, sok- sok "hangolást" követően a színpadra lépett némi csúszással az In Flames, és belevágtak (volna) az első számba... (a koncert így megrövidült, mindössze 11 számot adtak elő, amiből 9-et hallottunk is) Csakhogy a technika ördöge utolért bennünket. Mindjárt az első számnál, a Cloud Connectednél, ahogy beindult volna a zúzás, egyszerűen elment a hang. A Triggernél szintén alig hallottunk valamit, bár azt láttuk, hogy a színpadon a tagok baromi jól szórakoznak ezen, még a secusok is röhögtek, kivéve a rajongókat. A keverőpult felé végeláthatatlan kézerdő mutogatta a középső ujját, és sokan kijöttek a sodrukból. Anders ehhez csak annyit fűzött, hogy "This is the weirdest f*cking gig I ever done. The mix right here is f*cking brilliant." (Ez a legfurcsább fellépés, amin valaha voltam. A mixelés egyenesen fantasztikus). Valószínűleg én is röhögtem volna, ha nem a kedvenc bandámról lett volna szó. Lényeg a lényeg, hogy az Aliasnál végre megjavult a hang, így nekiállhattunk zúzni. Tény, hogy még ezek után is, a zene halk volt, Anders szegény pedig hiába hörgött- üvöltött, a fele se jött át a mikrofonon. Azok, akik nem voltak már életükben legalább egyszer In Flames koncerten, azt gondolhatták, hogy konkrétan nem tud énekelni, pedig erről szó sincs.

A negyedik szám egy meglepetés volt, a Pinball Map. Legutóbbi Pecsás látogatásukkor ezt a számot egyszerűen lefelejtették a setlistről, ezért nagyon örültem, hogy egy régebbi számot is előadtak. Anderst a szívélyes osztrákok megkínálták Stiegl sörrel, amit a színpadon bontott fel, és sajnos ki is öntött... A kommentár: "Hát ez pocsékba ment... [lehajol a földre, síró hangot ad ki] Gyere vissza apucihoz, gyere vissza.." A Deliver Us élőben hatalmasat ütött. Most hallhatta először a nép az új album egyik trackjét, és lelkesen is fogadták. A következő szám megint egy klasszikus nóta, az Only For The Weak volt, aztán az újabb Mirror's Truth, és megint egy új albumról való track, a Where The Dead Ships Dwell. A The Quiet Place alatt a színpadon újabb közjáték volt, Anders az egyik rajongótól elkérte a fényképezőgépét, lefényképezte őt a tömegben, aztán felállt, elsétált a dobosig, lefényképezte őt is, kattintott még párat, aztán visszaadta. A Take This Life következett, zárószámként pedig a My Sweet Shadow, amit én személy szerint élőben még nem hallottam, úgyhogy ez egy tökéletes befejezés volt. Anders a tömegben kiszúrt egy méhecskének öltözött embert, odahívta közelebb, és beoltotta azzal, hogy "Morhuhn" (marha). A kamerás is kiszúrta magának, a következő kép a kivetítőn az ember csápolása volt, amire a tömeg elröhögte magát. A színpad hátterében az új album borítójáról készült molinót feszítették ki, a dobok két oldalán pedig a molinók mögött profi fénytechnika adta a hangulatot. Ahhoz képest, hogy ez is egy nappali koncert volt, a hangulat a tetőfokára hágott, és nagyszerűen felvezette a soron következő Motörhead koncertet.

System of a Down

A fesztivál június 13-án a finisbe érkezett. A zárókoncertet a System Of A Down adta, amire több tízezer ember gyűlt össze pontban éjfélkor. Ezzel párhuzamosan leállt az élet a tábor területén, és a másik színpadon sem volt több fellépő. Ebben a másfél órában tömény mennyiségű adagot kaptunk az egész diszkográfiából. Összesen 27 szám hangzott fel. A hangulat már az első számnál, a Prison Songnál adott volt, sokak számára ez volt a legjobban várt koncert az egész fesztiválon. A sort a Soilder Side introja, majd a BYOB folytatta, együtt énekeltük a I-E-A-I-A-I-O-t, és a Needlest. Aki nem járt még SOAD koncerten, az a korántsem normális zenéből már kikövetkeztethette, hogy a tagok maguk sem normálisak, amikor színpadi szereplésről van szó. A klipekből már jól ismerjük Daron Malakian arcberendezését, amikor úgy grimaszol, mint akinek székrekedése van. Serj Tankian viszont megcsillogtatta énektudását, ami az egészen mély hangtól a legmagasabb frekvenciáig terjed. A tagok pörögtek, táncoltak a színpadon, a közönség pedig követte példájukat.

A klasszikusnak mondható számokat, a Hypnotize-t, a Chop Suey!-t, a Bounce-t, a Lost In Hollywoodot, a Science-t, az Aerialst, a Cigarot és a Toxicity-t a nép egy szólamban énekelte. Természetesen a legutóbbi albumról is előadtak dalokat, úgy mint a Kill Rock'n Rollt, a Tentative-t, a Holy Mountainst, a Hypnotize-t, és a Lonely Dayt. Az énekes Serj Tankian piros pontot érdemel, amiért koncert közben is többször felvette a kapcsolatot a közönséggel, viszont a koncert show jellegétől nem voltam túlzottan elájulva. Hiányoltam az extra látványelemeket, a felvezető szövegeket, a színpad hátterében az első albumuk kicsi molinója volt kifeszítve. Ugyanakkor felcsendült a Cigaro azonos szöveggel, de más dallammal, ami a szám szövegvilágához mérten abszolút komikusan hatott, így a látogatók hatalmas röhögéssel kísérték végig. Zárószámként a Sugar szerepelt, bár az ATWA-t hiányoltam. A Korn után itt tombolt a legjobban a közönség, ez már tényleg hasonlított egy igazi, Nova Rockhoz illő rock koncertre.

http://www.novarock.hu