Kezemben a vadonatúj lemez, sokadik a sorban. Mégis van benne valami extra (pl. a 2009 telén a Petőfi Csarnokban rögzített koncert cd-n, de most épp nem erre gondoltam): a zenekar létezésének huszonötödik évfordulója. Csapjunk hát bele! Teendők: 1. Vegyél sört. Egyet??? ÉS az is citromos? Mekkora amatőr vagy öcsém! Normális mennyiségre gondoltam, s legyen benne némi kraft, nem üdítőről beszéltem! 2. Nyiss meg egyet. 3. Helyezd a lemezt a lejátszóba, majd indítsd el. Fontos, hogy a hangerőszabályzót kizárólag jobb oldali (pozitív) irányba szabad állítani! Természetesen az egyébként soha nem látható szomszéd néni ilyenkor csönget, panaszkodva, hogy túl hangos a zene. „Kezit csókolom, ez cseppet sem hangos, a hallókészüléke van rosszul kalibrálva. Várjon, segítek, s mindjárt jobb lesz.” 4. Mire a külső, problémát jelentő tényezők letudva, meglehet, hogy lötyög már 2-3 ’alu-páncélos’ a gyomorban. Viszont végre átadhatjuk magunkat a zenének, düböröghet a metal!

Negyedszáz év hosszú idő. Negyedszáz kemény év. Ahogy hallani ezen szavakat a kellemes, szimfonikus elemekkel fűszerezett instrumentális introt követő (első) dalban, melynek címe is: Negyedszáz. Szövege árulkodó, de ne vonjunk le hirtelen következtetéseket, haladjunk szépen tovább, hogy biztosabbak legyünk a dologban. 40-50percnyi masszív fej-nyak mozgásra számítottam, ez a része rövidebb szakaszokra osztva csökkent a dolognak. Jellemzőbbek a jobbára középtempóra igazított nóták, melyhez visszafogottabb módon lehet verni az ütemet. Az már nézőpont kérdése, ki megfáradtnak, ki lenyugvásként kezeli. A megfelelő szó rá: hangulatos. Viszont a témát végig figyelve, rá kellett jönnöm, bizony az első megérzés nem volt csalóka, egy közös van bennük: a lemez koncepciója az évfordulóra épül. Egyfajta számvetés az elmúlt 25évről. Külön-külön zenei és szövegkörnyezetbe ültetve, megannyi utalást érezni. Mintha az egész csak róluk szólna. Nem tagadva a múltat, említve jót és rosszat. Egyszerű játék a szavakkal, könnyen megjegyezhető dalok, melyek megértése viszont némi figyelmet igényel. Aki pedig ismeri az Ossian munkásságát és történetét (ha nem is 100%-ra, de képben van), hamar ráérezhet az imént említett tényre.

Meglepetésként ért a dolog. Mikor csak a kíváncsiság furdalt, mi újat tudnak még mutatni ennyi év után (mondom ÚJAT, nem ujjat, s főleg nem a középsőt! Olvass figyelmesebben, kérlek). Mikor érdekel, milyen lett a korong, de nem keresek semmi mögöttes tartalmat. Javíts ki, ha tévednék, de érezni. Egyszerűségében rejlik a nagyszerűség. Nincs túlcifrázva, a dalok témája szólhatna akár az élet egy-egy apró, de mégis jellegzetes mozzanata lenne, mégis ott van benne maga a zenekar megalakulása óta eltelt időszak. Első hallásra lehet, könnyedén átsiklik fölötte az ember, ’ááá, ezt már hallottam’ címszóval, hiszen a zenei alap a jól megszokott Ossian hangzást adja, s csak akkor tűnnek fel az ’új’ ötletek, a dallamok, mikor jobban elmélyülsz benne. Észre sem veszed, s már ott motoszkál a fejedben ez-két refrén is. Nagy eséllyel a lírai hangvételűnek mondható címadó dal (Az lesz a győztes) lesz az első számú sláger, de figyelemre méltó tempósabb darab mellette az ’Élet tengerénél’, avagy koncerteken várhatóan nagyobb mozgást vált ki közönség aktív részében ’Végsebesség’ és egyik új kedvencem, a ’Démon-hajó’. Bár könnyen befogadható a ’Viharban létezett’ viszont valóban nem hengerel le az újdonság erejével, mivel egy korábbi szerzeményre enged asszociálni: ’ A fiú a mélyből érkezett’. Ellenben annál kellemesebb hatással bír a nagyon is életszagú ’Tavaszi ébredés’, vagy a ’Kettőből egy’. Továbbá szerepel a listán egy átirat: míg 2009-ben Brahms: V. magyar tánca volt terítéken, ezen a lemezen Paganini hegedűműve ’Az ördög hegedűse (Caprice 24)’ kapott helyet, Rubcsics Rucsi tolmácsolásában. Ezt a művet mondhatni, csak címről ismertem korábbi munkám révén, így nehéz nyilatkozni a dallamhűségről, minőségről. Csak a hallottakról tudok nyilatkozni: az pedig meggyőzött. Igaz, Malmsteen-től bizonyára élesebb hangzást várnék el, viszont ez a miénk, s legyünk csak büszkék rá, figyelembe véve, nem egyszerű darabról van szó. Elfogadva, ahogy van, remélhetőleg párszor színpadi verzióban is lesz hozzá szerencsénk.

Említhetem, hogy sosem vallottam magam megszállott rajongónak, csak meghallgattam, amit a banda játszik, ill. láthattam több koncertet. Mikor mi maradt meg, mi fogott meg, változó. De azt el kell ismernem, 25 évük alatt valóban alkottak, nem véletlen máig tartó népszerűségük. Az új kiadvány pedig attól függetlenül, hogy nem tartalmaz nagy megfejtéseket, tartalmát és kidolgozottságát tekintve nem enged rosszat szólnom. Persze, akadnak rajta dalok, melyekkel nem vagyok kibékülve. Szinte mindig van ilyen. De ettől még nem dobom el, örömmel teszem a polcomra, a hazai metal-sorba. Pontosan azért, mert olyat nyújtott, amire nem számítottam, kifejezetten meglepett. De ezt feljebb már kielemeztem. Egy könnyedebb, de teljes mértékben vállalható darab, (nagy előnyére szolgáló) érthető énekkel, több olyan dallal, mely füledben hamar megragad. Amennyiben kétségeid vannak, figyeld az említett szempontokat követve, s meglátod, vagy nem. Rajtad áll. Néha szép és néha jó, kétszínű varázsló. Néha rossz és néha fáj: az Élet ilyen már. Nincsen titkos varázs-kulcs….

Ossian: Az lesz a győztes
1. A hajnal fényei – intro
2. Negyedszáz
3. Viharban létezett
4. Végsebesség
5. Az lesz a győztes
6. Üdvözlégy Rock and roll
7. Démon-hajó
8. Tavaszi ébredés
9. Kettőből egy
10. Az élet tengerénél
11. Értünk száll
12. Az ördög hegedűse (Caprice 24)
13. Tüzet a tűzzel

Értékelés:
10/8

http://www.ossian.hu