2012 májusában kezdődött egy történet, valódi emberekkel, valódi drámákkal, örömkönnyekkel, olykor kudarcokkal, sikerekkel, koncertekkel, élményekkel. Egy merész ötlet, afféle „fejjel a falnak” mentalitással, majd szépen elkezdte kiforrni magát az, amit akkor, abban a helyzetben a legtöbben szinte lehetetlennek tartottak. S hol tartanak most? Elmesélik maguk a srácok, s közben szót ejtünk a megvalósuló tervek egyik szembetűnő előfutáráról, az első saját dalukról is.

Szapy: Nemrégiben tettétek közzé “Wicked Song” című saját dalotok, a saját anyag első darabját. Sablonkérdés jöhetne, hogy is indult a dolog? De ennél érdekesebb, mennyire volt ezzel kapcsolatban egyetértés a csapaton belül, mindannyian úgy gondoltátok, ideje saját szerzeményekkel előrukkolni?
NORBI: Amikor a jelenlegi felállásunk kialakult, már a legelső beszélgetésünkkor tisztáztuk, hogy nem egy szimpla GUNS’ tribute-ot szeretnénk folytatni, hanem szeretnénk a Guns mellett saját gondolatokat, zenéket is közvetíteni. Úgy gondoljuk, hogy ebben a korban illő valamit letenni az asztalra. Egész egyszerűen az alkotási vágy, és az ebben rejlő érdekességek motiváltak és motiválnak a saját dalokhoz.
PETI: Mondták a srácok már mielőtt beszálltam a zenekarba, hogy a terveik között szerepel elkezdeni saját nótákkal dolgozni. Bevallom őszintén, hogy nagyon megnyugodtam akkor, mivel én is pont ezzel a céllal akartam csatlakozni hozzájuk. Így tehát már a jelenlegi felállás első perceiben világos volt, hogy valamikor a közeljövőben sor kerül rá, nem igazán vitáztunk róla.


Szapy: Klip is készül a dalhoz, ‘saját forgatókönnyvel’. Tehát egy teljes értékű video lesz és nem (szimplán) koncertfelvétel? S ami sokakat izgat: mikorra várható?
NORBI: Egy úgymond normál koncertfelvételes videót azért is szerettem volna kerülni, mert amikor koncertezünk, akkor nyilván a Guns N’ Roses műsorra terjed ki az előadásunk, ami egyben azt is jelenti, hogy valamennyien nem teljesen a saját egyéniségünknek megfelelően állunk a színpadon—ha érted mire célzok. Nem szerettünk volna például cilindert, skót szoknyát, meg Use Your Illusion molinókat a videóban viszont látni, hiszen ez egy másik arc(ulat)unk. Ezen kívül további okok közé tartozik még az, hogy egy csipetnyi sztorit is szándékozunk a videóba csempészni, természetesen akciójelenetek és aszteroida robbanások nem várhatóak, de valami érdekesség azért mégis remélhetőleg belekerül. Ha minden jól megy, áprilisra készen lesz a stáb az utómunkálatokkal… Be kell látnunk, hogy 2015-öt írunk, ehhez igazodva pedig meg kell felelnünk az elvárásoknak. Minden csak pénz és idő kérdése.
PETI: A koncertfelvételes klip elkerülése mellett ugyanazon indok miatt ügyelnünk kell arra, hogy lehetőleg ne egy Guns videót forgassunk le véletlenül, de remélhetőleg szorult belénk ennyi kreativitás.:) A végeredményre mi magunk is kíváncsiak vagyunk, annak ellenére is, hogy elterveztük fejben a dolgokat. Az pedig, hogy mikorra várható… Szeretnénk minél előbb publikálni, megmutatni a nagyvilágnak, és ezért mindent meg is teszünk, hiszen—ahogyan említettem—minket is nagyon érdekel, hogy mi sül ki belőle, de az még inkább, hogy a kritikusok, rajongók, objektív hallgatók-nézők mit szólnak hozzá, esetleg mit írnak róla.

Szapy: A tribute zenekarok esetében mondhatni általános tényező, hogy hamar kritika éri őket, ha saját dalokkal rukkolnak elő. Sőt, sokszor már azok megjelenése előtt…
NORBI: Igazad van. Ez egy nagyon jó kérdés mindig. :) Mi az a kritika és kitől értékelhető? Ne értsd félre, én jómagam szomjazom az építő kritikára, ez mindig is így volt. Olyanoktól tudom elfogadni, akikre felnézek, akiket tisztelek, stb. Aki velem egy cipőben jár, vagy még ott sem és ’osztja az észt’ az értékelhetetlen, semmitmondó hülyeségeivel, az túlzottan nem foglalkoztat. Az új anyagunk javarészt pozitív kritikát kap, és ennek mindnyájan örülünk. Ha — mondjuk — az édesanyánkon kívül csak egy embernek tetszik ez a dal, akkor már megérte dolgoznunk vele. De hangsúlyozom, hogy mindenki véleményét meghallgatjuk, senkiére nem reagálunk vállvonással. Ha értelmes kritikát hallunk, azon mindig elgondolkodunk.
PETI: Kifejezetten várjuk, várom a kritikákat. Különösen az építő jellegűeket, de ha valaki silány módon értékeli a zenét, zenekart, legalább lehet rajta mosolyogni egy jót. Könnyen ki lehet ezeket szűrni, de persze ami megmarad, az hatalmas segítséget nyújt a zenekarnak a jövőre nézve—egyébként függetlenül attól, hogy a vélemény/kritika pozitív, vagy negatív, hogy a szerzője mennyire híres, vagy elismert, illetve ugyanannyira megbecsülendő a szívből jövő szubjektív, mint egy profin megfogalmazott objektív gondolat. Senki sem tökéletes. Nem véletlen szoktak mondjuk egy megjelenés előtt álló írást—legyen az könyv, vagy egy cikk—többen, és nem pedig csak többször elolvasni. Itt ugyanaz a helyzet: hasznos, ha több fül hallja, több szem látja.

Szapy: A “Wicked Song” e tekintetben is merész vállalkozás - amilyen a banda létrejötte volt annak idején, de erről később - hiszen hangzásvilágában erősen őrzi a tribute-ként képviselt zenekar jellegét is. Minden bizonnyal megosztja a hallgatóságot, de leginkább a trollokat, s nem is a kritikus füleket. Mit tapasztaltatok a megjelenés óta?
NORBI: Bár saját dalról beszélünk, lássuk be — a saját stílusunk még csak kialakulóban van, mivel ez az első számunk. Most egy ilyen dal jött, lehet, hogy holnap egy más fajta fog. Sokat kell még együtt ötletelnünk ahhoz, hogy szépen elkezdje kiforrni magát a Reckless Roses egyéni stílusa, ha egyáltalán lehetséges még ilyenről beszélni. Tudtuk, hogy nem írunk rock történelmet ezzel a nótával, de nem is ez volt a cél. Valamennyi fontos rock mérföldkő hatása fellelhető bizonyára ebben a számban. Viszont mégis mi legyen benne?! :) A felvételekkor az én célom az volt, hogy elkerüljem a színpadon használt Axl Rose-ra emlékeztető hangszínemet. Próbáltam az oly rég elővett saját hangomon vonyítani. Atesz például a doboknál tudatosan kerülte a nagyon tipikus GNR-es brake-ket, jó, kolomp így is került bele. :) Úgy vesszük észre, hogy ez a dal tetszik az embereknek. Lehet, hogy ha kevésbé emlékeztetne az ’anyazenekarra’, akkor meg az lenne probléma. Szélesebb körben a hivatalos videóval fog terjedni jobban a szám, ám ezt a kérdést érdemesebb lesz pár hónap múlva elővenni. :)
PETI: Nem tagadom, kerültek bele Guns n’ Roses-ra hajazó elemek, de azért ehhez kapcsolódóan megjegyezném, hogy egyrészt nem szándékosan, másrészt pedig elkerülhetetlen, hogy bármelyik zenekar bármelyik új dalában ne legyenek korábbi műveket felidéző elemek. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki egy adott részre azt mondja, hogy mennyire ’Guns-os’, akkor az csupán azért van, mert tribute vagyunk. Nagyon valószínű, hogy legalább 100 másik zenekar használta már, akár ismertebbek is, csak szimplán a kontextus miatt az embereknek ez ugrik be, netán ezt keresik benne. Egyébként meg nagyjából 20 éve próbálják azt a hangzásvilágot visszaadni (ők maguk is talán), tehát ha valaki azzal szeretné úgymond ’lehúzni’ a dalt, hogy a világ egyik legsikeresebb zenekarának a szinte reprodukálhatatlan hangzását juttatja eszébe, el sem hiszi, hogy mekkora bókkal illet minket. Ennek ellenére nyilvánvalóan nem erre utazunk.

Szapy: S ha már kritikák, vélemény: a tribute lét kapcsán mi volt a legkirívóbb, amit kaptatok? (Pozitív vagy negatív egyaránt lehet)
NORBI: Negatív? Talán az, amikor azt mondták, hogy „ti biztos azért játszotok annyit külföldön, mert jó segget nyaltok” stb... Fogalmuk sincs, mennyi munka van ezzel. Nem tudják, mennyi meló egy magyar bandának például Svájcban elfogadtatni, megszerettetni magát. Kapcsolatok, támogatók, anyuci, apuci, kormány közeli nagybácsi, és pénz nélkül szinte lehetetlen…. Akik ezt mondják, azok általában a sötét szobájukból hajnal kettőkor írogatnak névtelenül, szőnyeg alá söpörve a saját szerencsétlenségüket. Volt olyan is, aki egy blogon haknikirálynak nevezett minket, mert aktívan játszunk, koncertezünk. Persze pár hónappal az előtt még Ő maga is a haknikirályok buszában ült velünk. Számomra a legjobb érzés mindig az, amikor a közönséget fel tudjuk pörgetni és a második, harmadik szám után csillogó szemeket látsz a közönségben. Vagy amikor pl. Bulgáriában egy szabadtéri fesztiválon, a szakadó, hideg eső ellenére sem mentek haza a gyerekek, hanem egy emberként tomboltak ránk. Vagy amikor az emberekkel el tudod feledtetni legalább arra a két órára a csekkeket, meg a hiteleket, meg az egyéb baromságokat... Rengeteg pozitívum ért minket ennyi idő alatt, szinte napokig tudnám mesélni.

Szapy: Visszatérve az alakulásra, amit saját magatok is úgy jellemeztetek: “fejjel a falnak”. Ez meg is állja a helyét. Ennek ellenére sikerült megfelelően venni a lépcsőfokokat, viszont közben a csapat is változott. Ez mennyire egymás szövődménye? Tudatos építkezés is közrejátszott a folyamatos fejlődés érdekében?
NORBI: Abszolút nem volt tudatos, bár ahogy telt az idő, úgy egyre jobb zenészek csatlakoztak hozzánk; ez tény. A ’tagcserélősdi’ nem az alapító, megmaradt tagok kudarca, de nem is a büszkesége. Olyan emberekkel nem tudtunk együtt dolgozni, akik például túlképzelték a zenekarban, a színpadon alakított szerepüket és ágyba vizeltek, vagy hoteleket csonkítottak meg, vagy esetleg klubtulajdonos barátomnak okoztak több száz eurós károkat, és még sorolhatnám. Volt, aki kiitta magát tőlünk, volt, aki nagyon jól játszott, de emberileg értékelhetetlen, volt, aki nagyon jó srác és barát volt, csak játszani nem tudott, volt, aki elköltözött, és végül volt, aki 30 évesen az apjától nem tudott elszakadni… Egyszóval sok emberrel találkoztam. Vannak régi tagok, akikkel ma is szívesen iszom egy sört, és sokat beszélünk telefonon, ellenben voltak, akik egész koncertre vezető úton azt mondták, hogy ez a zenekar egy család, melyben jelen van a szeretet stb., azóta sem hallottam felőlük. Nagyon nehéz volt a folyamatos tagcserék mellett zeneileg és zenekarilag fejlődni. Nem is tudom, hogy sok lehetetlen helyzetből hogyan tudtuk magunkat kiküzdeni. Dolgoztunk vendégzenészekkel is egy időben, addig, amíg fel nem állt a rend. Nagyon sajnálom, hogy nem ezzel a csapattal csináltuk az első kapavágást; biztos, hogy előrébb lennénk.
Mi sem vagyunk hibátlanok, én például nehéz ember tudok lenni, de a jelenlegi bandában nagyon jól kezeljük egymás heppjeit, és ez a kulcs a sikeres jövőhöz.
PETI: Valóban ki vagyunk békülve egymás hülyeségeivel, kényeskedéseivel, és pont annyira nem vesszük például zokon azt, hogy Norbi ebben az interjúban mindenhova és sokat ír egyes számban, mint ahogyan őt se érdekli, hogy ezt leírom.:)

Szapy: A tavaszi koncertnaptáratok szépen megtelt. Hogyan alakul a nyári-őszi szezon? Lehetséges, hogy túllépitek a tavalyi fellépések számát?
NORBI: Köszönjük! :) 2014-es év volt a csúcs eddig minden szempontból. 10 ország, rengeteg hazai buli, fesztiválok, saját dal, Zanzibár előzenekari státusz, menedzsmentekkel új kapcsolatok stb… Anyagilag is jó évet zártunk, ami nyilván nem a fő szempont, de igen fontos. Volt miből befektetnünk sok zenekari dologba és ez nagy szó. A célunk az volt, hogy 2015-ben ezt a szintet mindenképpen tartani tudjuk és azt az utat, amit tavaly elkezdtünk taposni, idén folytathassuk. Nem mentünk rá a mennyiségre a koncertek tekintetében, nem szeretnénk olyan felfogást, hogy: “tavaly volt 50 koncert, akkor idén legyen 60..” :) Szeretnénk a minőségre menni inkább.

Szapy: Mivel eléggé eltérő muzsikáról van szó, hogy is alakult az, hogy a Zanzibar turné több állomásán is szerepeltetek?
NORBI: Sok zenekart megkerestünk 2014 januárjában azzal a céllal, hogy szívesen felszántanánk előttük a színpadot. Akadt, aki nem válaszolt, vagy éppen súlyos pénzeket kért volna cserébe. Egyedül a ZANZIBAR menedzsere, Joe volt az, aki később felhívott engem és azt mondta: “ha vagytok olyan jók, mint egy-két videótokon, akkor hajrá…” Mi meg mentünk és csatlakoztunk a turnéhoz. A két banda azóta jó kapcsolatot alakított ki, kölcsönösen tiszteljük egymást.

Szapy: Több ízben pedig más tribute zenekarokkal karöltve csaptok egy-egy nagyobb bulit. Gyakran az ilyen együttműködés pozitívabban hat, mint az egy zenekaros este. Ti miként tapasztaltátok?
NORBI: Nem tudom azt mondani egyértelműen, hogy ez jó, vagy rossz. Ha a szervezés megfelelő, akkor az egész buli jó, ha viszont a gépezetbe hiba csúszik, akkor valaki nagyon megszívja. Mi jártunk már így is, úgy is. De hát ki nem?! Összefogni mindig jó dolog, több banda több embert mozgat meg, így többen ismerik meg a zenekarokat.

Szapy: Az első dal már megjelent, készül a klip, számos koncert várható. Mi az, amit még mindenképp szeretnétek megvalósítani az idei év során?
NORBI: Sok mindenen töröm a fejem, amit még meg sem osztottam a srácokkal idő híján. Biztos vagyok benne, hogy Ők is így vannak a saját terveiket illetően. Amit viszont biztosan tudok, az az, hogy bővítenénk a saját számos és a Guns-os repertoárt valamint a színpadi díszleteinket egyaránt. Szeretnénk minden koncertet a lehető legprofibban megcsinálni, rengeteg helyre el szeretnénk még jutni. Szóval ilyen általános cuccok. :)
PETI: Igyekszünk az idén kicsit több időt és energiát szánni az egészre, a jövőre gondolva. Például szeretnék lekötni egy nagyobb Budapesti koncertet az év végére, esetleg átcsúszva a következő év elejére, amit egy másik, neves zenekarral együtt lépnénk meg. Nem feltétlen ragaszkodnék tribute zenekarhoz, de ez a legkézenfekvőbb, legoptimálisabb megoldás. Pár opció körvonalazódott a fejemben, külföldi zenekarral is beszélgetek ezzel kapcsolatban, de még semmi sincs lekötve, rengeteg lehetőség van, viszont ezt részletekbe menően át kell gondolnunk közösen. A lényeg, hogy nagy durranást szeretnék, habár ez még csak terv szinten van meg. Nem titok továbbá, hogy szándékozunk bővíteni az ún. merchandise termékek skáláját, és a mostanitól eltérő mintájú pólók piacra dobásán is gondolkozunk.

http://www.recklessroses.hu/
https://www.facebook.com/reckless.roses

(A cikkben szereplő képek a zenekar FB-oldaláról származnak, módosítások nélkül.)