A Rubicon számára a megpróbáltatások, új kihívások évének tűnhet 2012, több tagcsere, új nagylemez, zenei formálódás, koncertek és szervezés terén pozitív és negatív élmények egyaránt jutottak. Az élet viszont meg nem áll, a zenekar sem, s töretlenül folytatják az utat, melyen elindultak. Jelen álláspont szerint olyan ütős formában, mint ahogy szerették volna. Kérdéseimmel a legmegfelelőbb embert csíptem el, Horváth Imre felelt készségesen a történtekről és a tervekről.

Szapy: Elég viszontagságos évet tudhat maga mögött a zenekar. Ami hamar szemet szúr, az a tagcserék sora. Elmondanád, pontosan mi is történt?

Imi: Így, ahogy mondod. Ez egy elég vad év volt a zenekar számára. Tavaly év végén még nem gondoltuk, hogy ennyire kemény
lesz és ennyire váratlan események fognak történni. Teljesen megváltozott a zenekar összetétele. 2011 végén megváltunk a dobosunktól, illetve a basszusgitárosunktól és 2012 elején már új tagokkal muzsikáltunk tovább, akkor még öttagú formációban. Terdy Tamás helyére érkezett Nagymihály Lajos, ő a dobosunk a mai napig is. Az év elejétől júliusig a basszgitárosunk Kertész József ’Kojak’ volt. Majd júliusban történt egy elég kiszámítható tagcsere, s Józsi helyére Puskás Máté került a zenekarba. Márciusban a billentyűsünk, Magyari Peti távozott a zenekarból. Gyakorlatilag most négytagú formációban folytatjuk: Orbán-Ducos Tamás (ének), Nagymihály Lajos (dob), Puskás Máté (basszusgitár) és jómagam, Horváth Imre (gitár), a billentyűs részeket pedig hard disk-ről oldjuk meg. Tehát ugyanúgy megvannak az eddigi szimfonikusabb dolgok is, csak a háttérből, egy laptopról. Ott nincs hibalehetőség, ahogy az elkészült, az úgy szól nekünk :) Koncerteken metronómra játszunk, ahogy eddig is, ez nem változott. Ez így egy érettebb felállás most. Gyakorlatilag az év első fele ebből telt, nagyon nehéz volt belőle úgy kikecmeregni, hogy előrelépés legyen. De úgy érzem - ahogy ezt nemrégiben meg is osztottam portálokon, hírlevélben - ez egy erős és nagyon jó felállás mind zeneileg, mind emberileg.

Szapy: Fogalmazhatunk úgy, nem véletlen mentek végbe ezek a változások?
Imi: Ezek kiszámítható dolgok voltak. Ha el akar mozdulni a zenekar egyről a kettőre, akkor ezeket a dolgokat meg kell tenni. Ha ezt valaki nem gondolja annyira komolyan vagy nem elég elszánt, nem elég türelmes, akkor ezt a lépést nem érzi szükségszerűnek, s ezzel visszahúzná a többieket. Meg kellett tenni. Aki tartotta a lépést, az tartotta, aki pedig nem volt elég elszánt, türelmes , azzal nem működött a közös munka!

Szapy: Nem minden esetben sikerül problémamentesen véghezvinni ezeket a lépéseket. Gondolok itt az emberi, baráti oldalára
is. Nálatok hogyan alakult?

Imi: Nincs semmi köpködés és hasonlók. Viszont az utóbbi két-három hónapban megjelent egy hírlevél, melyben azt mondtam, hogy kijöttek bizonyos nehézségek a Terdy Tominál, a Molnár Gábornál és a Magyari Petinél is, amelyektől a zenekar nem tudott továbblépni. Nos, ez olyan port kavart, miszerint a régi zenésztársakra rosszat mondok, ócsárolom őket. Semmi ilyesmiről nem volt szó. Egész egyszerűen annyit mondtam, hogy nehézségekbe ütközött a zenekar, a folytatáshoz már több kellett. Ezzel nem azt mondtam, hogy ők nem olyanok, akikkel együtt lehetett volna dolgozni, az hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a Terdy Tomi és a Magyari Peti esetében Ők mondták, hogy el szeretnének menni! Másfelé szerettünk volna menni. Mai napig tisztelem őket, jó zenésznek tartom mindhármukat, viszont mást akartunk. Ha valaki jobban utánanéz, nem titok, hogy például Magyari Peti pontosan azért távozott, mert az új stílus, amit képviseltünk, neki nem jött át annyira. Szíve joga eldönteni, mit szeret és mit akar játszani. Nem akartam soha senkit bántani. Így történt, hogy velük nem jött össze. Itt vannak most ezek a srácok és velük meg jó minden, gyakorlatilag ezt kellett tenni.

Szapy: Idén jelent meg a második nagylemez, viszont máris készül egyfajta folytatás, mint megtudtam. Pontosan miről is van szó?

Imi: Készülünk az év végére egy kis meglepetéssel, ami annyira nem is meglepetés, hiszen már közzétettünk némi információt. Most jelenik meg a zenekar első angol nyelvű anyaga. Gyakorlatilag a második nagylemezünk dalait fogja tartalmazni, csak angol nyelven. Kiadvány formájában egyelőre nem lesz elérhető, viszont mindenhonnan letölthető lesz. Felkerül a honlapra, facebook-ra, youtube-ra teljes egészében. Akit érdekel, hozzáfér anélkül, hogy kereskedelmi forgalomba kerülne. Ezzel az anyaggal valójában elég komoly célunk van. Év elejére összeállítunk egy promóciós csomagot, amit, amit kiküldenénk nemzetközi kiadóknak. Már összegyűjtöttük azok listáját, akiknél érdemes lenne kopogtatnunk. Ehhez is készül a kétnyelvű honlapunk, igyekszünk kicsit a nemzetközi vonalat megcélozni. Meglátjuk, mennyi szerencsénk lesz, de mindenképp belevágunk.

Szapy: Az összes háttérmunka időt, energiát és pénzt igényel, Akár a honlap készítése, a fotózás, a lemezzel kapcsolatos teendők, s még sorolhatnám. Természetesen nehézségekkel is jár. Ti hogyan élitek át mindezt, s hogyan kezelitek, avagy oldjátok meg?
Imi: Igazából csak jó szervezés kérdése minden, ha az anyagi résztől elvonatkoztatunk. Valóban elég sűrű, főleg amikor valamit
határidőre szeretne elérni, teljesíteni a zenekar. Akkor bizony össze tudnak gyűlni a dolgok, de ha mi négyen szépen összedugjuk a fejünket, ki lehet ebből úgy jönni, hogy mindent időre szépen meg tudjunk csinálni, a lehető legjobban. De volt már rá példa, hogy kapkodni kellett, hiszen nem minden csak rajtunk múlik. Jelenleg például a promo-csomaggal jól haladunk, nem kellett sietnünk. Ami az anyagiakat illeti, ott meg kell próbálnunk a lehetőségekhez mérten mindent visszaszorítani. A felvételekhez négy napra foglaltuk le a szolnoki Denevér Stúdiót, ahol a második lemezt is rögzítettük. Meg se fordult a fejünkben, hogy máshova menjünk, mert annyira jó és lelkiismeretes munkát végzett Töfi. Egyből ő jutott eszünkbe. Ott annyiban lehet a költségeket leszorítani, hogy maximálisan felkészülve vonul be a zenekar a stúdióba, s mindent megpróbál időben is csökkenteni, persze
mindig lehetnek nem várt meglepetések. A többi dolog meg aztán jön magától.

Szapy: És fontos szerepet játszik az évek során kialakult kapcsolatrendszer, az ismeretségek is.
Imi: Talán mondhatom bátran, ez az egész zeneipar mozgatórugója. E nélkül a zenekar nem tud egyről a kettőre jutni. Eljut néhány koncertre, amit saját maga szervez, főként kis helyeken, s onnan nincs tovább. Ezért kellenek azok az emberek, kapcsolatok, akik tovább tudják lendíteni a szekeret. Őszintén mondhatom, mi is pont abban a helyzetben vagyunk, amikor nagyot kell lökni azon a bizonyos szekéren. Keressük is az erre alkalmas embereket. Ahogy korábban említettem, kicsit megtorpant a történet, rengeteg tagcsere volt, sokan nem is tudtak ezzel mit kezdeni, meg voltak lepődve. Az a lényeg, hogy ez egy nagyon nehéz év, s nem tudtunk azzal foglalkozni, amivel kellett volna: népszerűsíteni a második nagylemezt. Az lett volna a fő cél. Küszködtünk, de most óriási lendületben vagyunk, senki és semmi nem állhat elénk!

Szapy: Annyi tudomásomra jutott, Tamás nem csak énekel, hanem korábban voltak tanítványai, te magad pedig gitáron oktatsz.
Ez jelenleg is így van?
Imi: Jól értesültél! Tudtommal Tominak perpillanat nincsenek tanítványai, viszont lehetnek. Nemrégiben merült fel a téma, hogy továbbra is vállalna énekoktatást. Korábban tanított, csak közbejött a csúnya betegsége ugyebár, azóta hazaköltözött Dunaújvárosba, onnan kicsit nehezebb megoldani a dolgot. Amíg Pesten lakott, addig rendszeresen tanított. Szerintem ezután is lehetséges, bátran keressétek, kortól, nemtől független. Vonatkozik ez rám is, gitároktatást vállalok és zeneelméletet tanítok.

Szapy: Koncertek terén sajnos negatív tapasztalatokat is sikerült begyűjteni, a legfrissebb például egy igen kellemetlen eset, egy
dunaújvárosi rendezvénnyel kapcsolatban. Mesélnél erről, mi is történt?
Imi: Az pont egy nagyon csúnya történet, amit nem hagytunk szó nélkül. Fontos szerepet játszik ebben a Legendák Napja elnevezésű rendezvény főszervezője titulust viselő hölgy, egy bizonyos Kaszala Krisztina. Az esemény december hetedikén lett volna megtartva, és itt a hangsúly: lett volna. A másik szervező lefújta az egész bulit. Ugyanis a főszervező hölgy lelépett, nem lehet / lehetett megtalálni. Állítólag az történt, hogy jegyek árát átutaltatta a saját privát bankszámlájára és nem hajlandó vele elszámolni. A sportcsarnokkal nincs bérleti szerződés, holott a szabályzat szerint egy ilyen méretű rendezvény esetén már harminc nappal előtte meg kell legyen. Viszont a mai napig nincs. Ez is nagy probléma, illetve az, hogy nem akarja kifizetni a zenekarokat sem. Nekünk is ígért X összeget, majd oda jutottunk, hogy a negyedét sem akarja megadni. S akkor még mindig sokat mondtam! De nincs is mit kifizessen, mert lehetetlenné tette a rendezvény megvalósítását. Ez nem titok, a másik szervező közleményében is megjelent. Nagy valószínűséggel büntetőeljárás indul Kaszala Krisztina ellen.

Szapy: Elég szomorú ilyet hallani, ahogy az a tény is, hogy nem egyedi esetről van szó.
Imi: Persze, sajnos volt már ilyen, bár velünk még nem fordult elő hál’ istennek.

Szapy: Felmerül a kérdés, megannyi vegyes tapasztalat után, ahogy jártatok sokfelé az országban, hogyan látod a hazai klubokat, a szervezők hozzáállását? Mennyire változó ez, akár vendéglátás, akár promóció terén?
Imi: Neveket és helyeket nem említenék azért, de sajnos találkoztunk negatívummal, talán többet is, mint pozitívummal szervezés
terén. Sokszor mentünk úgy XY városba, XY klubba, ahonnan gyakorlatilag azt jelezték, kikerültek a plakátok, minden rendben, várják a koncertet. Ehhez képest amikor leérkeztünk, egy darabot nem találtunk, se a környéken, se a helyen, de még egy szakadt darabot se a wc-ben. A hazai klubturnézás nagyon haldoklik, legalábbis a feltörekvő zenekarok számára. Akik már 10-15 éve, vagy 20éve a pályán vannak, hamarabb megtöltenek egy 2-300fős klubot a turnéik során, vagy évente egy pesti bulin, pl. a Petőfi Csarnokot. De itt a feltörekvő zenekarokról beszélünk. Úgy érzem, nincs is értelme ennek a klubturnézásnak, mikor összefog 3-4 ilyen zenekar, elkezdik járni az országot, mert olyan költségekbe verik magukat, ami soha nem térül meg a fellépésekből. Az emberek érdektelenek, s ezt nem csak mi, hanem nagyon sok zenész kollega tapasztalja. Az emberek már annyira nem nyitottak. A jelen gazdasági helyzetben nem azzal foglalkoznak, hogy ’jajj de jó, lesz az a pénteki koncert, megnézem, iszom pár sört, jól érzem magam’, hanem azzal, hogy miből fizeti be a számlákat. Amíg ez foglalja el a fő pozíciót, addig az érdektelenség megmarad. A másik fontos tényező, hogy rengeteg zenekar van, és elsősorban pénteken, szombaton lépnek fel. Elérkeztünk oda, hogy nem lehet olyan időpontra szervezni koncertet, amikor nincs mellette, vagy előtte-utána valami egyéb, esetleg nagyobb rendezvény.

Szapy: Köszönöm válaszaid!

http://rubiconrock.hu
https://www.facebook.com/rubiconofficial