Hullamosó

Az érzés amikor annyit irnék, hogy azt mire v̧̪̤̣̻̬̰͆̓̎̈́͌̈ͣà̶̺̣̻̮ͩͤͯ̓̽ͬl͊͌͋̅͆̊̒a͆̈́ͦ͛͏̦͉̳̗͇͍ͅk̷̻̭ͩ̀̾ͫ̋̄i͈̬̭̖̯̞̓̅ͭ̉̉̏̒͞ végigolvasná

"Az asztalok előttem, fényesek,
A doktor csörömpöl, feni a késeket.
Árnyékok éjszaka, a holtak árnyékai,
Mozdulatlan fehér testek öltései,
Melyek mintha megnyilnának előttem,
De nem, csak képzelgek, képzelődtem.

Kipp kopp,
Csipp csöpp,
Nevetek,
Ismét behoztak,
Egy tetemet.
Kipp kopp,
Csipp csöpp,
Vizhangok,
Betegek,
Hullák,
Nevetek.

Néha egy kéz zuhan,
Az asztal mellé suhan,
Megijedve figyelem,
Megmozdul-e, a tetem ?
Várom, hogy felüljön,
Vagy mozdulatlan feküdjön,
Hogy a Halál, engem elkerüljön.
Csöpög a víz az idő lelassul,
Minden csendes, itt minden elhalkul.
És én csak nevetek,
Ahogy hozzak a tetemet,
Álmomban is csak azt látom,
Hogy remegek, hogy nevetek,
Nevetek, nevetek, nevetek,
Ismét behoztak egy tetemet.

Kipp kopp,
Csipp csöpp,
Vizhangok,
Betegek,
Hullák,
Nevetek."