|
Valamikor réges-régen élt az egyik országban egy bölcs és boldog király. Csupán csak az keserítette el, hogy megöregedett, és nem voltak gyermekei. Egyszer aztán gondolt egyet a király: "Kiválasztom országom legbecsületesebb gyermekét, és örökbe fogadom." S rögvest megparancsolta, adjanak virágmagvakat minden gyereknek, és kijelentette:
- Azt, aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, fiammá vagy lányommá fogadom.
Nosza, elültették a gyerekek a magvakat, és reggel is, este is megöntözték őket.
Szon Il is buzgón gondozta a magvakat, de eltelt tíz nap, majd két hét, aztán egy teljes hónap, ám a magvak a cserépben csak nem akartak kicsírázni.
"De különös" - álmélkodott Szon Il, és végül is az anyjához fordult:
- Vajon mért nem csíráznak ki a virágmagvaim?
Anyja, aki már szintén nyugtalankodott, ekkor ezt tanácsolta neki:
- Ültesd át őket másik földbe.
Szon Il át is ültette a magvakat, de megint csak nem csíráztak ki.
Felvirradt végre a nagy nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. Az ünneplőbe öltözött tömérdek gyerek kitódult az utcára, és mindegyik egy cserép virágot szorongatott. De mi az? A virágokat szemügyre véve a király mért haladt el mindegyik gyerek mellett, és miért nem látszott az arcán egy szikrányi öröm sem?
Az egyik ház előtt azonban hirtelen megpillantotta a pityergő Szon Ilt, aki üres cseréppel álldogált ott.
A király nyomban megparancsolta, hívják elébe a kisfiút.
- Hát te meg mit állsz itt ezzel az üres cseréppel? kérdezte tőle.
Szon Il ekkor hüppögve elmondta, hogyan ültette el a magvakat, ám azok nem csíráztak ki, és bizonyára azért nem, mert egyszer titokban leszakított egy almát más kertjében.
A király ennek hallatára karjába kapta Szon Ilt, és így kiáltott fel:
- Ez az én becsületes kisfiam!
Az emberek erre lármázni kezdtek:
- Mért fogadta örökbe a király ezt a fiút az üres cseréppel?
A király ekkor így szólt:
- Emberek! A magvak, amelyeket a gyerekeknek kiosztattam, főtt magvak voltak.
És ekkor mindenki helyeslőleg bólogatott, a gyerekeknek pedig, akik a szebbnél szebb virágokat szorongatták, a szégyentől lángba borult az arcuk: hisz valamennyien más magvakat ültettek el. |
| Hozzászólások : |
|
Harcikutya
|
2016.09.11. 00:35:17
|
| szép történet :) |
Vagyok aki voltam ,Leszek aki vagyok!! |
@Riana
|
2016.09.06. 15:33:37
|
Szia!
Üdvözöllek a Rockerek.hu-n! Használd bátran a portál adta lehetoségeket és legyél rendszeres látogatónk! :)
Kérlek olvasd el és tartsd be a szabályzatunkat. |
"A legtöbb ember olyannak szeret téged, amilyennek akar, hogy legyél. Megtartani ezt a szeretetet nem könnyű. Mindig olyannak lenni, amit elvárnak tőled. Biztosan meg is kapod ezt a szeretetet, ha jól színészkedsz. Ez az igazság."
Jim Morrison |
|
| |
|
|
5.0000
